7.fejezet

-Várj meg itt, mindjárt jövök, ne menj sehova! –szólított fel, majd a kocsijához rohant. Hosszasan csak törökülésben néztem, amíg matat a kocsi csomagtartójában. Tépkedtem a már amúgy is rövid fűszálákat. Amint felpillantottam, már intett hogy menjek oda, és már rohantam is. Két fadeszkát tett le a kocsi mellé, felemelt, rátett a kocsi csomagtartójára, és megcsókolt.

- Most megtanulsz longboardozni, ezt csinálja itt mindenki. Kár, hogy csak most jutott eszembe. – suttogta a fülembe.

- De én semmilyen deszkára nem tudok ráállni.            

- Nem baj, majd segítek. – megfogott egy fejkendőt, és a fejére tette, ingét kissé kigombolta, majd megmutatta, hogy kell. Elállt a szavam, és biztosítottam róla, hogy ez nekem nem fog menni. Felinvitált a deszkára, igazgatta a lábaim, majd erősen megszorította a kezem, és elkezdett húzni. Egészen addig élveztem, amíg Harry fel nem bukott, és el nem esett. Nekem sem kellett több, szépen ráborultam, és hosszasan nevettünk. A könnyem is folyt már, a hasam pedig égetett, mintha ezer felülést csináltam volna. A harmadik próbálkozásom sikeres volt, egyenes úton sikerült menjek. Közel gurultam Harryvel, aki egyre csak gyorsított.

- Egy állat vagy Styles! –ordítottam utána, mire ő hirtelen megállt, és visszafordult hozzám.

- Azt hiszem elég mára, menjünk haza! Holnap suli. Rendben?

- Rendben. – adtam neki egy puszit, majd beszálltam a kocsiba, és a naplementében száguldoztunk. Leparkolt, és kért, hogy másszak át a hátsó ülésre. Jó kislányként engedelmeskedtem, és a kéziféket kicsit megrúgva hátramásztam. Bár fogalmam sem volt mit akar, megtettem. Oly hirtelen szerettem meg. Nem akarom elveszíteni apróságok miatt. A pillangók pedig csak repkedtek a gyomromban szokásuk szerint. Leültem, majd Harry óvatosan maga alá fordított, és rám mászott, a lábam között pihentette le csípőjét, és óvatosan mellkasát az enyémhez nyomta. Ajkait az enyémnek nyomta, és csípőjét fel-le mozgatta. Apró nyögés hagyta el a ajkaim, Harry pedig ezt kihasználva átdugta a nyelvét a számba, megtalálva az enyémet. Csókunkba belemosolygott, majd benyúlt a pólóm alá, és lágyan simogatta az oldalam. Keze egyre inkább haladt fölfelé, így én is megbátorodtam benyúlni az inge alá. Megszorítottam az oldalát, amitől nyögések hagyták el a száját, és egyre inkább éreztem dudorodó testrészét. Lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el? –Szent isten Mo! Te nem is akarod az egészet. – kelt fel az ülésről, és kezébe temette az arcát. –Figyelj Harry, akarom, de nem itt, nem a kocsid hátsó ülésén. Ha megtenném, egy szobába tenném meg, ami teli van gyertyákkal. De nem itt, és nem most. Anya biztosan aggódik- nyugtattam meg. –Annyira sajnálom! – mászott volna előre, de egy gyengéd mozdulattal visszarántottam az ülésre. Beültem az ölébe, és szembe fordultam vele.

- Figyelj Harry. Ha úgy érzem, hogy eljött a pillanat, akkor megígérem, hogy adok egy jelet, amiről tudni fogod, hogy eljött az idő, de…- karoltam át a nyakát, és fürtjeivel játszottam. –Még nincs itt az idő, amire vágysz, ugye?- fejezte be a mondatom, amire bólintottam, majd adtam egy puszit a homlokára. Gyengéden megölelt, és enyhe szipogást hallottam, amiből arra következtettem, hogy sír. Simogattam a fejét, a hátát, hogy ne aggódjon. Könnyek szöktek a szemembe. Senkit nem láttam sírni. Főleg nem fiút, és főleg nem egy ilyen erős kisugárzásút. –Harry, kérlek, nézz rám. Óvatosan emelte fel a fejét, szemei vörösek voltak, és az aggódás kiült az arcára. Szemei alól a könnyeket törölgettem, amire ő elmosolyodott, és egy apró puszit nyomott a számra. –Mo, kérlek, induljunk. Bólintottam, majd átmásztam az anyósülésre, és az utat teljes némaságban töltöttük. A házunkhoz érve szorosan megölelt, majd bekísért a házba, és mint egy kulcscsomót leadott anyunak. Megcsókolt, majd nagy léptekkel távozott a házunkból, becsapva maga mögött az ajtót. Anya nem kérdezett semmit, csak a kezembe nyomta a tejet, és a sütit, és már rohantam is fel. A szobámba érve leültem a notebookom elé, és ráérősen szörfölni kezdtem. A facebook chat már villogott, Emily írt, a szomszéd lány. Egész kedves, bírom. Őrületes képeket linkelt, amik teljesen viccesek voltak. A telefonomon megszólalt az I Don’t Care, és kicsit késleltetve vettem fel.

-Szia Harry! – mosolyogtam a túloldalon lévő embernek.

-Szia Mo! Csak azért hívtalak, hogy tudjam, minden oké?

-Persze. Semmi baj nincs.

- Rendben, akkor majd reggel, szia!

Még le se tettem a telefont, már ki is nyomta. De nem is érdekelt, már rohantam is a gép elé Emilyhez, aki elkérte a skype nevem, és már indította is a hívást. Elvoltunk, mint a befőtt, és mintha ezer éve ismerném. Elköszönt, dobott egy puszit a kamerába, és már offline is volt. Utána már nem sokáig neteztem, mert teljesen kimerültem, így bevágódtam az ágyba, és rögtön álomba is merültem.

A reggeli kelés nem volt kellemes, mert olyan kialvatlanul ébredtem fel, mint akit fejbe vertek. Lassan mentem el a fürdőig, és kezdetét vette a készülődés. Smink, fogmosás, öltözés. Sötétbe öltöztem, egyedül a pulcsimba volt fehér, meg a Vansem piros, de amúgy semmi más. A hajam pedig kiengedve volt, minden extra nélkül. Mivel ma bátyám visz be, így hamar elindultunk. Őrült hangosan dübörgött a zene, én pedig tomboltam a kocsiban rá. Csak ez sajnos hamar véget ért, mert elérkeztünk a sulihoz. Lassan kiszálltam, majd a pékség felé vettem az irányt, ahol megpillantottam Harryt háttal. Gyorsabban kezdtem menni, de rájöttem, hogy nem kellett volna. Egy másik lány volt a karjai közt, akivel bőszen csókolózott.