6.fejezet

Reggel a sercegő bacon illatára, és hangjára keltem fel. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, majd ráérősen kivánszorogtam az ágy szélére. Harry sehol nem volt, ami számomra már nem meglepő, hogy eltűnik, és néha felbukkan. Kimentem a fürdőbe, felkötöttem a hajam, lemostam a sminkem, fogat mostam, majd a konyha felé vettem az irányt. Csak úgy, bugyiban, és pólóban. A tűzhely előtt a göndör hajú állt, és figyelte a serpenyőben sülő ételt. Halkan kezdtem osonni, majd hátulról átöleltem, amitől egy kicsit megborzongott. Szembefordult velem, átkarolta a derekam, majd egy ’jó reggelt’ csókkal köszöntött. A szeme csillogott, mint ezer csillag az égen, mikor rám nézett. Ugyanúgy érezhet, mint én. Kiszedte a tojást, és a bacont, majd egy szív alakú pirítóst rakott a tányéromra. Nagyon édes gesztus. Egy szál boxerben állt előttem, és a könyökére támaszkodva mosolyogva nézte, ahogy eszek.

-Te nem eszel? - kérdeztem.

-Én már ettem.

Idegesített, hogy az elégedett mosoly a szájára rajzolódik, és vigyorog. Nem tudom mi járhatott a fejében, de tényleg nagyon idegesített. A szüleim szobájából óriási horkolások szűrődtek át, amik engem is megmosolyogtattak, de egy cseppet sem vonták el a figyelmem Harry kidolgozott testéről, és tetoválásairól. Vonzó volt, nagyon is. Amint befejeztem a reggelim, beraktam a mosogatógépbe a tányért, és megöleltem. Teste forró volt ahogy az enyémhez ért. A testünk összetapadt, az orra az enyémhez ért, majd a száját az enyémhez tapasztotta. Az alsó ajkamat megharapta, hogy bejutást nyerjen a nyelvének. A teste lassan már égetett, és annál erősebben fogott. Felemelt, és a derekán összekulcsoltam a lábam. Már ismerte a járást nálunk, és úgy viselkedett, mint aki otthon lenne. Óvatos léptekkel felvitt a lépcsőn, amíg én a nyakába kapaszkodva nevettem. Kinyitotta az ajtómat, majd bedobott az ágyba. Mellém feküdt, és lágyan simogatta az arcomat.

-Voltál már fiúval? – tette fel a kínos kérdést, amire nem számítottam. Lehunytam a szemem, és a hátamra fordulva csavargattam a hajam végét. A kezét a derekam mellé tette, majd fölém hajolt. –Szóval nem..Figyelj Mo, én várok rád ameddig csak kell.

-Tényleg? – böktem oda válaszul, amire csak mosolyogva bólintott. A gondolatok a fejemben cikáztak, hogy most mi is történt, de Harry pontosan tudta mi van a fejemben, és nem zaklatta fel, hogy zavarba jöttem.

-Hozok neked valamit inni, fehér vagy mint a plafonod. – nevetett fel, és adott egy csókot, majd a szobám ajtaját behúzva tűnt el. Vártam, hogy visszajöjjön. Három pohár üdítővel jött fel, mert nem tudta eldönteni mit hozzon. Végül a kóla mellett döntöttem, majd egyszerre megittam az egészet. Anya bekopogtatott a szobámba, hogy köszöntsön minket, majd egyből ki is ment, hogy ne zavarjon minket. Harry feldobta az ötletet, hogy menjünk valamerre. A kocsikázás mellett döntöttünk, és lassan elkezdtünk készülődni,ami Harry mellett igazán nehéz volt, mert mikor állította a haját, meglökte a kezemet, és a szempillaspirál pedig egy csíkot hagyott az arcomon.  Mikor már nagy nehezen elkészültünk, elköszöntem anyutól, és bevágtam magunk mögött az ajtót. Már nyitotta volna kocsi ajtót, de egy kedves gesztussal arrébb löktem a kezét, hogy hagyja. Megvonta a vállát, és átment a másik oldalra. Egy erdős helyen mentünk át, ami teljesen letisztult volt. Egy árva lélek sem közelítette meg. Hegyek vettek körül minket. Lehúztam a kocsi ablakot, és a friss levegő csak úgy beáramlott a kocsiba. Virágok, és a fű illata betöltötte az orromat.

-Kiszálljunk?-kérdezte.

-Igen. Nagyon szép itt.

Harry lezárta a kocsit, és egy tisztásra feküdtünk ki, és órákon át néztük a felhőket ahogy egyre csak távolodnak. Harry felordított, hogy –Nézd! Annak traktor formája van! Igen, tényleg traktor formája volt, és kiábrázolódott minden vonala. A kezét a fejem alatt tartotta, és lágyan simogatta a hajam. Kicsi becsuktam a szemem, mire Harry fölém került, és vadul megharapta az ajkamat, jelzésképp, hogy itt most nem aludhatok el. Persze eszem ágában sem volt. Megcsókolt, hosszasan, égtünk a vágytól. Akartam őt. Magamban akartam érezni, de még nem voltam kész rá. Még nem….