3.fejezet

Mit akar tőlem? Miért ilyen korán?Miért nyomul?Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, mint egy csomó szúnyog egy hűvös téli napon. Arra kaptam fel a fejem, hogy tiszta fogkrémes a pizsifölsőm, így rohantam a szobámba, és cseréltem le. Lerohantam a mosókonyhába, és bevágtam a szennyesbe. Rohantam Benhez, és leültem vele a kanapéra. Nagyo nemgerősödött a kapcsolatunk, mióta elköltöztünk. A lehető legjobb báty, akit kívánhatok magamnak. Törődik velem, de úgy mint ahogy még soha.

-Szóval Harrynek hívják, a sulidba jár, és egy pékségben dolgozik?

-Igen –vágtam rá. –Felemelte a szemöldökét, és érdekesen nézett.

-Mondott valamit ami megbántott, vagy esetleg érdekesnek találtad? Biztos tudok mondani valamit.

-Hát…Mondta hogy félrerak nekem egy kakaós csigát holnap reggel.

-Tényleg tetszhetsz neki… Én is biztos félretennék egy kiszemeltemnek.

-Hát nem tudom.

Az órára néztem, és feleszméltem hogy 10 óra. Felrohantam, benyomtam a notebookom, és megnéztem milyen óráim lesznek. Dupla ének az első. Imádom, és a tanár is jófej… Ahogy belétme a facebookomba, pezsgett az egész. Vagy harmincan ismerősnek jelöltek, Harry pedig üzenetet írt. Másolom:

Harry üzenete: Szia Mo! Nagyon örülök a találkozásunknak. Holnap reggel érni fog egy kis meglepetés. xx

Na ez mostmár no comment. Megőrülök… Bepakoltam a táskámba, és bezuhantam az ágyba.  A fejem Harry körül járt, és nem akartam abba hagyni.. A haja, a szeme… Azok a karok, maikkel visszarántott… Úristen!!!!Hol jár a fejem?

*Másnap reggel*

-Mo, kicsim! Ébresztő! Itt egy kis barátod, lent vár!

HARRY! Csak őt ne. Most ne. Nagyon gyors készülődésbe kezdtem, szempillaspirál, fogmosás, fésülködés,végül egy fekete répanadrág mellett döntöttem adidas magasszárú cipővel,és trikóval. A táskámba dobtam az Iphoneom, és már mentem is le.

-Szia Harry!

-Szia Mo! Örülök,hogy látlak!

-Drágáim, nekem mennem kell, érezzétek jól magatokat a suliban.

Ahogy anya ezeket a szavakata kimondta, Harry a falnak döntött, egy kezével támaszkodott a fejem mellett, és sármosan rám nézett, és közölte, hogy a fuvarom készen áll, majd adott egy puszit az arcomra, mire pírba állt az arcom, és szüntelenül vigyorogtam.Kimentünk, beszálltunk a kocsiba, aminek ugyanolyan jó illata volt, amilyen tegnap. Kényelmes volt, és tetszettek az ülések. Harry benyomta a ’ Fall Out Boy – I don’t care’-jét, és dobolt a kormányon. Nagyon gyorsan vezetett ,azt hittem belesüllyedek az ülésbe, de nagyon szexi volt ahogy a haját fújta a szellő ami korán reggel fújt.

-Szóval anyukád divattervező?- kérdezte

-Nem, újságíró. Miért?

-Csak mert… Jól öltözöl.

-Köszönöm. Ezt rólad is el lehet mondani.

Kiszálltunk, és rohantunk az énekterembe. Mivel fogalmam sem volt hogy hol van, ezért Harry karon ragadott, és erős futásba kezdett. Épp hogy beestünk, és a tanár kikelt magából.

-Gratulálok Harold, sikerülni fog magaddal rántani Morénát?

-Én…csak…- motyogtam az orrom alatt.

-Semmi csak! Emeli Sandé – Read all about it, duettben.

-De tanárúr! Morénának biztos förtelmes hangja van. – ordított Dan a hátső padból.

-Igazán kösz. – böktem oda válaszképp.

Belekezdtünk a dalba. „You've got the words to change a nation” kezdtem a dalba, és Harry folytatta: „But you're biting your tongue”… És ez így ment tovább. Mivel énektagozatos osztály, így muszáj maximálisan teljesíteni… Az osztály felállva tapsolt, a tanár pedig a könnyeit törölgette. Harry mélyen a szemembe nézett, és odasúgta: gyönyörű hangod van. Az orrát az enyémhez illesztette, és belfújt az arcomba. Csukott szemmel álltam előtte, megdermedtem. Harry hangja is épp oly csodálatos volt, mint a dalnak a szövege. A padomhoz vágtattam, és az osztállyal énekeltem a dalokat. Kicsöngettek, és az osztályfőnök keresett, hogy az utolsó két óra nem lesz megtartva, mert lebetegedett a magyar tanár. Mindenki ujjongott, és tervezték a délutáni programot. Nekem persze nem volt, mert barátaim sincsenek. Persze…Lefeleltetett a töri tanár, és az óra többi részében aludtam. Milyen jó üdvözlés, nem? Az óra végén a szünetben kértem Harryt hogy mutassa meg a büfét, de nem volt hajlandó. Azt mondta fölösleges itt vegyek kakaós csigát, mert fele olyan finom, mint a pékségben, majd odanyújtotta a kissé lapos csigát, amit félretett nekem.

-Köszönöm Harry! – nyomtam egy puszit az arcára, majd megöleltem. A derekamat simogatta. Kellemes érzés volt

-Igazán nincs mit, megígértem.

Szerettem vele lenni, úgyhogy hazavitt suli után és rákvörös fejjel bevágtam magam mögött az ajtót. Lerúgtam a cipőm, ledobtam a táskám, és felrohantam megnézni a facebookot. Mindenhol egy videó terjedt el, amin én és Harry énekelünk. Teljesen lesokkolt. Ennyi kommentet, ismerősfelkérést, és „lájkot” még sosem láttam egy helyen. Még a Diri is hozzászólt!!! Másolom:

John Smith: Igazán elnyerő páros. Gratulálok a videóhoz, és mivel ez jó pozitúrát mutat iskolánknak, nem kobozom el a mobiltelefont, amivel készült.

Nos igen, a mi igazgatónk…♥