2.fejezet

Hazamentünk, és mindenem eltűnt a szobámból. Üres volt az egész, mintha a szívem egy darabját kitépték volna. Az agyam kongott az ürességtől, semmire nem gondoltam. Egy hang sem zavart meg, a könnyeim pedig a szemembe szöktek, és lassan utat törtek maguknak. Zokogtam. Ben átkarolt, majd kért, hogy menjünk, mert sosem jutunk el Yorkshirebe. Beszálltunk, és fájdalmas szívvel intettem a szomszédoknak, akik könnyekkel küszködve integettek vissza. Ez az élet. Elrontom a régit, és kezdek egy újat. Mí meglepő. Anyáék ezt a döntést hozták, biztos jó helyre megyünk. Az úton végig Coldplay üvöltött a fülemben, és a Szent Johanna Gimit olvastam. Igazán jó könyv, megfogott Laura írása. Szerintem félúton elaludhattam, mert arra keltem fel, hogy Ban ébresztget.

-Hugi, kelj fel! Itt vagyunk! Nézd milyen gyönyörű!

Tényleg az volt. A ház mesésnek tűnt, a szám ‘O’ alakúra kerekedett, és elállt a szavam, próbáltam megszólalni, de egy hang nem akart utat törni a számon kívülre.Egy palota volt előttem, fehér, gyönyörű terasszal, és a tetőtéri szobája is volt. Izgatottan vártam hogy belépjünk. Óriási volt, de tényleg. Mintha egy maffiózó háza lett volna, akkora. Belűlről is káprázatos volt… Lent két szoba, egy fürdő, konyha, nappali. Apuék mondták, hogy enyém a tetőtéri. Felrohantam, és elakadt a szavam. Tágas volt, és kaptam saját fürdőt. A nootebookom is ott volt az asztalon. A bútorok teljesen másak, a régieket eladományozták. (Anyuék már csak ilyenek. Gazdag család, itt természetes az adakozás) Halmokban álltak a dobozok, amikhez a költöztetők nem nyúltak. Felnéztem skypera hátha írt valaki, de csak akkor pittyent, mikor felléptem. Jenny volt az. Másolom:

Jenny üzenete: szia, hol vagy? kifognak csapni!!!

Mo üzenete: szia. hát, ha érdeklődtél volna, tudnád hol vagyok. nem vagy igaz barátom…

Jenny üzenete: dehogy is nem! hol vagy?

Mo üzenete : Yorkshireben.

Jenny üzenete: Mit keresel te ott? :O

Mo üzenete: elköltöztünk. egy hétig korházban voltam.

Videóhívást indított, amit elfogadtam. Kérte, hogy mondjak el mindent, és nem voltam hajlandó. A hajam igazításakor meglátta a bekötött kezemet. Mostmár megkellett mutassam. Egyből offlinera váltott, és már nem is volt fent. Remek. Kitettem az összes poszterem a falra, és csináltam egy emlékfalat, ahova a kedvenc képeimet tettem ki.  Felakaszottam sorba az égősorom az ágy fölé, és háttal dőltem, miközben a Coldplay-The Scientist szólt halkan. Elaludhattam, mivel éjfélkor ébredtem fel. Elmentem lezuhanyozni, és lementem a konyhába. Gyakran fordul elő ilyen, hogy hamar elalszok, ezért anya hagyott egy üzenetet a konyhaasztalon, hogy a hűtőben van tej, és a pulton egy kis csokissüti. Felrohantam a szobámba, és bekapcosltam a tv-t, hátradőltem relaxálni, amikor csipogott a telefonom. SMS Adamtől. Látni akar, de elmondtam mi történt, és küldött valami érzelgős számot, amire csak annyit írtam: „Ezt elbasztad”. Lefeküdtem, és elaludtam.

Hétfő reggel, talán ez az, amit a világon mindennél jobban utálok. Új suli, új környezet. Vans cipőt húztam fel, csőnacival, és Ben amerikai focis pulcsijával. Bepakoltam egy füzetet, és a vállamra hajítottam, majd lebattyogtam a lépcsőn.  A termoszom ki volt készítve, Ben pedig egy öleléssel köszöntött. Ezekszerint ma ő visz el suliba. Teljesen menő kocsija van, és nekem is van egy robogóm, de szegényt kicsit lestrapált, így már fél éve nem használtam. Szép lesz, hogy már első nap dübörgő Audiból fogok kiszállni.

-Tudod, hogy egyáltalán hol vagyunk?

-Igen, mindjárt ott leszünk! – motyogta, miközben rágyújtott.

Befordultunk, és egy csomó diák sétált el mellettünk, majd egy nagyon magasra tornyusoló épületet pillantottam meg. „James Hole High School” felirattal. Elég elitnek tűnik. Kiszálltam a kocsiból, és megpillantottam egy pékséget. Gondoltam bemegyek, és veszek egy kakaós csigát, de akkora tömeg kerekedett, hogy megkérdeztem magamtól:”Ki van itt? Brad Pitt?” majd megláttam egy fiút, akinek édesen felvolt nyalva a haja. Göndör volt a haja, és óriási zöld szemei.:

-Szia, mit szeretnél?

-Szia, egy kakaós csigát..

Fizettem, és kifelé menet megpillantottam egy telefonszámot, ezzel a felirattal „ Hívj fel! Harry xx „ . Na persze, ki az a marha aki beveszi? Három lány odajött hozzám, és kérdezték mit mondott nekem Harry.

-Mit mondott neked?- kérdezte a szöszi.

-Köszönt.

-Hűűűűűűű- visították mind a hárman.

-Mi olyan érdekes? – kérdeztem felhúzott szemöldökökkel.

-Ő a suli legmenőbb fiúja, és ham ár köszön az nagyon jó.

Mi olyan érdekes ha köszön nekem egy fiú? Ezt nem hiszem el. Mivel új diák vagyok, ezért csak két órát kellett bentlegyek, mert mi már régen túlhaladtunk ezen az anyagon, és amúgy is háromasra állok mindenből, így hazaengedtek. Üzentem Bennek, hogy jöjjön értem, mert végeztem. 15 percbe telt, mire válaszolt,hogy ő viszont nem tud jönni, menjek haza egyedül. „A fenébe!’ ordítottam fel, és mivel néha rágyújtok, ezért mindig van nálam egy szál. A gyújtóm sem működik, ezért földhöz vágtam, elindultam volna hazafele, mikor valaki megfogta a karom, és kivette belőle a cigit, majd meggyújta betette a számba.

-Szia, Harry vagyok.

-Szia, tudom. Köszi a gyújtót.

-Nincs mit, egy ilyen lánynak bármit. Miért vagy ilyen ideges?

-Nem tudok sehogyan se hazajutni, mert fogalmam sincs mivel kell menjek, és hova. Nem ismerem még ezt a várost.

-Mondd hol laksz, elviszlek.

-Ő, köszi, nem akarok bajba keveredni.

-Pedig balhésnak tűnsz. Na gyere!

Pont olyan kocsija volt, mint Bennek, és még az illata is ugyanaz volt. Harry megkérdezte hogy mi a nevem, és én halkan válaszoltam. Elmosolyodott, és halkan kémlelte az utat.

-Ott a ház! Ott tegyél le légyszi!

Sikongattam, majd megköszöntam, és rohantam be a házba, bekapcsolva a nottebookom. Ismerősnek jelölés: Harry Styles. Hogy lehet ilyen gyors ez a gyerek? Hihetetlen. Már a telefonon is hívott valaki.

-Helló, itt Mo!

-Helló, itt meg Harry.

-Honnan tudod a számom?

-Facebook.

-Te most kiszúrtál magadnak?

-Nem, csak tetszel. – mondta rekedtes szexi hangon.

-Akkor se tapadj ennyire. – és berohantam a fürdőbe. A fejem mint a ráké, olyan volt.

-Reggel félre teszek neked egy kakaóscsigát! Puszi.

-Szia.