2014. február 7., péntek

ZÁRÁS!

Kedves Olvasók!
A blog mostani történetét megfogom változtatni. Törlöm, ám a cím marad. Az új történet hasonlóan fanfic lesz, váltás képen. Túl sablonosnak véltem ezt, írni sem tudtam már, így erre gondoltam. Nem szeretnélek titeket elveszíteni, hisz remek olvasók vagytok, egytől egyig. Ne aggódjatok. Teljesen más lesz, és remélem az is pont úgy tetszeni fog, mint ez. Mivel az oldal rengeteg negatív kritikát kapott, az írásom is, ezért úgy döntöttem, hogy újjal rukkolok elő, valami egészen mással. ugyan rettegek attól, hogy nem fog tetszeni nektek, de megteszem a lépést, és napokon/heteken belül hozom a Prológust, amiből megtudhatjátok a következő sztori kereteit. Köszönöm, ha hűek maradtok hozzám.
Ölel, Alexis

2014. január 2., csütörtök

13.fejezet

Az új évre való tekintettel, itt egy kis ajándék!
Harry édesanyja úgy döntött, hogy hazautazik velünk, elvisz minket kocsival, majd megszáll pár napig Harrynél. Természetesen az út úgy telt, hogy Harry és Én egy kocsiban, majd Anne és Gemma mögöttünk, az ő kocsijukkal. Idegeskedtem, sosem jártam még Harrynél. Lehet, hogy Harrytől féltem. A bizonytalanságot észrevette rajtam, kezét pedig a combomra helyezte. Hüvelykujja vándorolt a combomon, és simogatott, miközben erősen az útra koncentrált.

-Aggódsz valami miatt? – szinte suttogta, alig hallhatóan, mintha szellemek lennének a kocsi körül, és nem akarná, hogy valaki meghallja.

-Nem, azt hiszem nem. Csak aggódok. Mi lesz, ha anyukádat nem ragadtatom el?

-Meséltem rólad neki. Azt, hogy milyen gyönyörű vagy, azt, ahogy eszel, és azt, ahogy szuszogsz éjszaka, amikor belefúrod az orrod a mellkasomba. Ne aggódj. – mondta, majd adott egy puszit.
A szívem a torkomban dobogott. Nem voltam még Harrynél, és kíváncsi vagyok. Izgatott. Már nem aggódok semmi miatt. Az egyik kedvenc számom szakította meg a gondolatmenetemet.(Avicii-Hey brother) Épp nyúltam volna a hangosítóhoz, mikor Harry és az Én kezem akadt össze.
-Ne már, hogy Te is szereted. -ordítottunk mindketten.

Mivel közeledett a tavasz, az ablakon besütött a nap, mely kellőképpen melegítette fel az autót. Levettem a cipőmet, a lábamat pedig feltettem a műszerfalra, Harry pedig vagy a combomon, vagy a váltón pihentette kezét. Amikor egyszer oldalra néztem, hagyta testét kibontakozni. Ingjét kigombolta, hajába beletúrt, mikor úgy érezte, hogy annak nem úgy kell állnia.
-Ki nézelődted magad? – kérdezte, majd felnevetett.
Lehajtottam a fejem, mire Ő leparkolta a kocsit a háza előtt, nyomott egy puszit a homlokomra, és átrohanva a kocsi túloldalára kinyitotta nekem az ajtót. –Hölgyem! – vetett rám egy mosolyt, végig mért, majd beleharapott ajkaiba. A kezét nyújtotta felém, hogy elválasszam magam a kényelmes üléstől, amiben eddig ültem. Felkaptam a cipőmet, és kiléptem a kocsiból, egyenesen a hideg betonra. Szeretek cipő és zokni nélkül lenni, teljesen felszabadultnak érzem magam így. A talpam hozzáért a betonhoz. Felpipiskedtem, majd adtam Harrynek egy puszit. –Menj a verandára, és várj meg. Bólintottam, és eleget tettem a kívánságának

*Harry szemszöge*
Ma belecsapok a kapcsolatunk közepébe. Jól megdugom éjszaka. De előtte is kell nekem ez a kis fű. Rohadtul felizgat, ahogy kinéz, úgyhogy sietősen kell anyáéknak szállást adjak, nehogy észrevegyék, mit teszek. –Harold drágám! Siess már! –ordított anya a verandáról.–Várjatok még egy kicsit. – tettem bele a farzsebembe a kis dobozt, majd megigazítva az ingemet másztam ki a kocsiból. Bevágtam az ajtót, és a bejárat felé vettem az irányt.  Leheltem egy csókot Mo homlokára, majd kivágtam a bejárati ajtót. A kulcsot felakasztottam a helyére, és felrohantam az emeletre. A családom tudja, mi merre van, így nem kell, értünk aggódjak. Eldugtam a kis dobozt az éjjeliszekrénybe, majd lerohantam Moért.

-Minden rendben van? – leheltem egy puszit az arcára, majd felemeltem és úgy vittem fel az emeletre.

-Harold tegyél le!- visítozta, mint egy malac, akit épp leszúrni készülnek.

-Dehogy teszlek – nevettem fel, majd bedobtam az ágyba.

-Hű, ez kényelmes. – suttogta, majd magára rántott. A lába közé furakodtam, és férfiasságomat nekinyomva csókoltam meg. Ajkait megharaptam, hogy bejussak, mire egy halk nyögés hagyta el a száját. Lassan keltem fel róla, hogy becsukjam az ajtót, majd a tv felé indulva megfogtam a hi-fi távirányítóját, és benyomtam rajta a zenét. Épp Katy Perrytől ment az E.T, Mo pedig énekelte a szöveget.
-Kiss me, k-k-kiss me! – mosolygott fel, én pedig vettem az adást. Rávetettem magam, mintha csak a prédám lenne. Lábát végigsimítottam, majd a kezeim megállapodtak a derekánál. Erősen szorítottam, mert már nem sokáig bírom, hogy ne dugjam meg. –Baszd meg!-ordítottam fel, ő pedig értetlenül nevetett. -Imádom, ha káromkodsz. -lehelte a szavakat, majd a nyakamnál fogva húzott közelebb magához. Ajka eper ízű volt, puha, és szinte égetett, úgyhogy megpróbáltam megkísérelni, belebújni a bugyijába. Keze az enyém után eredt, és kért, hogy még ne. Rábólintottam, majd tovább csókoltam. Anya horkolását meghallva feltettem neki a kérdést.

 – Nem akarsz rossz lenni? – motyogtam a szájába.

- Attól függ, mire gondol sz.- mosolyodott el, majd a szemembe nézett, és érdeklődően nézett rám.

- Tudod én, uhm… Mindjárt meglátod. – majd nyúltam az apró dobozért, amiben a füves cigit tároltam. –Nézd, van kedved elszívni?

-Harry, Úr Isten! Mi ez?- kikelt magából és ordított. El akart szaladni, de nem engedtem. Eldobva a dobozt utána rohantam, és erősen nekinyomtam a falnak, lábát felemeltem, amit a derekam köré fogott, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Csípőmet erősen toltam neki, hogy érezze mit vált ki belőlem, mire felnyögött. –Még mindig nem akarod? Sokkal jobban élveznéd – suttogtam két csók között. Pólóm szélét szorította, és a medencecsontomat simogatta, holott tudja, hogy arra csak még jobban felizgulok. Még egyszer nekitoltam a csípőmet, hogy észrevegye, mit tesz velem, mire még egyet nyögött. –- Mo! Megőrjítesz! – nyögtem fel, mire felkuncogott. – Szóval, hajlandó vagy elszívni velem? –belecsíptem a fenekébe, mire felsikított. –Ha nem, megteszem még egyszer. Szóval? – vontam fel a szemöldököm, mire Ő aprót bólintott.

Leengedtem a fal, és a köztem lévő szorításból, majd megfogtam a kezét, hogy kivigyem a tetőre. . A fenekénél fogva toltam fel az ablakhoz, hogy kimásszon. –Igazán jó a kilátás, édesem! –csaptam rá egy aprót.

- Hé Styles!

- Hé, Thomson!

- Hagyd ezt abba! – nevetett fel.

- Hagyd ezt abba! – figuráztam ki magas hangon, nyávogva, majd felhúzódzkodtam az ablakba, és az ölembe rántottam Mo-t, így szembekerült velem. Ajkainak nem tudtam ellenállni, így erőteljesen megcsókoltam, Ő pedig elnevette magát.

- Miért nevetsz? – kérdeztem.

-Uhm, érzem, ahogy dudorodsz. – nevetett fel, és a haja végét piszkálta.

- Ez kedves. – fogtam a kezembe a cigit, majd a számhoz emeltem, hogy jó erőset szívjak bele. Egyből három slukkot szívjam, hogy elérjem a kívánt hatást, és Mo kezébe adtam. Levegőt visszatartva utasítottam:

- Csináld te is így, és ne engedd ki ameddig nem szólok. Rendben? – bólintott és adtam neki egy puszit. Lassan számoltam ki a harminc másodpercet, majd megszólaltam. –Most. Ekkor kifújta, és levegőért kapkodott.

–Mi történt, sosem tartottad vissza még a levegőt?

- Kapd be Styles! – öklözött bele a vállamba, és már láttam, hogy vörösödik a szeme, haját pedig megvilágítja a holdfény.Beletúrt hajába, és fejét a vállamra döntötte. Éreztem, hogy néha-néha meginog, majd egy nagy levegőt vesz.

-Kérsz még? –kérdeztem, majd leheltem egy csókot a hajába. –Nem. - suttogta.
Illata tökéletes volt, vaníliás. A szél fújt, Ő pedig elkezdett remegni. Egyik kezemmel átöleltem, és simogatni kezdtem a vállát, hátha jobb lesz, közben pedig éreztem, hogy a fű hatni kezd.

- Mo gyerünk be, jó?- bólintott, és elindult az ablak felé.  – Várj! Először Én, majd leszedlek.
Lemásztam, majd leengedve a lábait, leereszkedett, én pedig a derekánál fogva az ölembe húztam.

-Harry, hatot látok belőled. – nevetett fel, és a mellkasomra dőlt.

Éreztem, hogy süpped alattam az ágy, amit persze csak a fű miatt éreztem, de tudtam, hogy ez jó. Csípőjét fel-le mozgatta, és aprókat mosolygott a vállamnál. –- Mo, felizgatsz! – csókoltam bele a nyakába, mire sóhajtott egyet. –Tudom. – nem hagyta abba a mozgást. Kezével a hajamba túrt, közben pedig a nyakamat csókolta. – Kemény vagy, Harry. – suttogta két csók között. Keze folyamatosan haladt lefelé, majd elért a nadrágom szegélyéhez. Elbabrált a gombbal, utána pedig simogatta az alhasamat.  Hajába túrtam, és nem hagyta abba, amit csinált. Megpuszilt boxeren keresztül, majd felültem, és az ölembe rántottam. Hevesen megcsókolt, miközben kigomboltam a nadrágját. Csókunkat csak addig szakítottam meg, amíg levettem a pólóját.

-Biztos akarod? – kérdeztem két csók között. Belemosolygott, úgyhogy ezt igennek vettem. Lassan húztam le a nadrágját, majd fölé tornyosultam. Kezeimet hagyta, hogy lefelé vándoroljanak, egyenesen a bugyija felé. Belenyúltam, és felnyomtam neki egy ujjam, amire nagyot nyögött, és a hajamba kapott. Játszott vele, néha meghúzta. –Harry, érezni akarlak. – suttogta. Kezeivel félig leszedte rólam a boxert, majd én fejeztem be a félbehagyott munkát. Amíg én leszedtem magamról a ruhadarabokat, addig ő kiterült az ágyon. Az éjjeliszekrénybe nyúltam, hogy kivegyem a gumit. Feltéptem, majd lassan görgettem fel. Lábait szétnyitottam, és a bejáratához helyeztem magam. –Mehet, kicsim? –enyhén bólintott, majd a medencecsontomra helyezte apró kezeit. 

Lassan toltam be, hogy megszokja a méretemet. Megszorította a medencém, ezzel jelezve, hogy mehet gyorsabban is. Erős voltam, és durva, mire elmosolyodott. –Tetszik mi? – lihegtem.
-Csak ne hagyd abba, kérlek. – mondta, kissé szaggatva.
Közel hajoltam hozzá, és apró puszikat adtam a kulcscsontjára, majd megharaptam a füle mögött.
-Harry, én mindjárt. – nyögött fel.
-Csak egy kicsit, még egy nagyon kicsit, kérlek. –suttogtam a fülébe. Éreztem, ahogy szorít, majd elenged. Hangosat nyögött, ívbe feszült a háta, keze pedig erősen szorította a lepedőt. Ez vitt el, még hagytam, hogy párszor érintkezzen a testünk, majd kiszálltam belőle, és legörgetve a gumit a kukába dobtam. 


2013. december 26., csütörtök

12.fejezet.

Sziasztok! Visszatértem, kissé más írásképpel. Köszönöm a kétezer megtekintést! 
Hálás vagyok!
Őrült fejfájásra, és hányingerre keltem fel. Harry mellettem feküdt nyugodtan, átkarolva. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerülhettünk haza, de biztos jó lehetett. Az emlékeim még mindig a mellett a pocsék ízű vodka mellett keringettek, és nem akartak elmúlni. Harryt figyeltem, ahogy halkan szuszog, pillái pedig néha megremegtek. Adtam egy puszit az arcára, és próbáltam kimászni óvó karjai közül. Nem engedtek, szorosabbra fogtak, már egy eléggé fájt. A medencémet kis híján összeroppantotta, mire felszisszentem.
-Hová mész szépség? - kérdezte reggeli szexi, és rekedt hangjával, majd megdörzsölte a szemét.
-Fogat mosni, még mindig érzem a tegnap esti piákat a számban, nem éppen jó érzés. 
-Rendben, de ne maradj túl sokáig. 
Lemásztam az ágy egyik oldalán, és lassan vonaglottam át a túloldalára, ahol Harry feküdt. Szemei csillogtak, szája pedig ásításra nyílt. Óvatosan közeledtem felé, majd nyomtam az orrára egy puszit. Megfordultam, és azzal a mozdulattal rácsapott a fenekemre.
-Styles! 
-Thomson!
-Harold!
-Moréna! 
-Jó hagyjuk ezt abba, megyek fogat mosni. 
Bár a szobám mellett volt a fürdő, nagyon sokáig tartott odáig elmenni. A jó lélek sem vett rá a gyorsabb sétára. A gombkilincset elforgattam, és kitárult előttem az ajtó. Gyorsan felkötöttem a hajam egy kontyba, majd lassan súroltam a fogaimat. Amint végeztem vele, megmostam az arcomat, felfrissítés gyanánt, hátha életre kapok, de nem nagyon sikerült. Bágyadt voltam, és erőtlen. A szívem húzott az ágy felé, de ki kellett vinni Dömét, és reggelit kellett csinálni. Lassan a fésűért nyúltam, de Harry borotvája belevágódott az ujjamba.
-Bassza meg! - ordítottam fel, majd az ujjamat víz alá tartva kutattam a szekrénybe seb tapaszért.
-Mi történt? 
-Elvágtam magam, de nem vészes. - mosolyodtam el, hogy megnyugodjon.
-Na had nézzem.
Forgatta a kezemet, mikor megállapodott a csuklómnál. Sosem látta a hegeimet, és nem is terveztem megmutatni neki. Szemei kikerekedtek, és felváltva nézett rám, majd a karomra. Kérdően húzta fel a szemöldökét, válaszra várva. Lágyan emelte fel a kezem, puszit hagyva a hegeken. 
-Miért tetted? - szemében megjelent egy könnycsepp, amit próbált erősen visszatartani.
-Ez elég hosszú történet Harry, és jelenleg nem szeretném felhozni. De ennek köszönheted, hogy most itt vagyok, Veled. 
Nem tudott kinyögni szavakat, csak erősen megszorított, és a hajamat simogatta, mai megnyugvást hozott a szívembe. Nem engedett el, csak még szorosabban ölelt. Homlokomon puszikat hagyott, és csak lassan tért le, hogy ajkainkat összeérintse, és mély csókot adjon. Hagytam, hogy forró nyelve hozzáérjen az enyémhez, amitől kirázott a hideg. Felemelt, lábaimat a dereka köré fontam, majd elindult az ágyam felé. Lassan ment, hogy meg ne szakítsa a csókot. Óvatosan helyezett az ágyra, és kezeit a fejem mellé támasztotta. Levegő hiány miatt megszakította a csókunkat, majd szemeit folyamatosan rajtam hagyta. Bekapcsoltam a tévét, ahol épp Simon Cowell beszélt. "Ha érzed, hogy benned van az X, akkor itt a helyed. Január 15.-én meghallgatás. Várunk minden énekes palántát."
-Harry! El kell menj! Ott kell legyél. Mindig is ez volt az álmod. 
-Nem Mo. Felkap a sajtó, és nem lehetek veled. Mi lenne akkor velünk?
-Biztos megoldanánk. Kérlek!
-Rendben van, de akkor segíts megtalálni a dalt. 

Két órán át gondolkodtunk, mire végre meglett a dal. Stevie Wonder-Isn't She lovely. Hát Persze! A tökéletes dal! Jobbat nem is választhattunk volna. Illik Harryhez.

*két hónappal, és egy átbulizott szilveszter után*

Harry Stylest, kérjük készüljön fel a szerepléshez.

-Hát, azt hiszem Én jövök.

-Minden rendben lesz. -nyomtam egy puszit a homlokára, majd kézen fogva indultunk a backstage felé, ahol várt minket egy kedves fickó, aki eligazította Harryt. Hát Ő következett. Lassan lépkedett fel a lépcsőkön, ott hagyva engem a sráccal.

-Jó hangja van? - kérdezte meglepett arccal.

-Igen, ezt merem állítani.

Ekkor egy nő, és egy lány lépett be, engem kérdezve, hogy időben vannak-e. Halványan elmosolyodott a nő, és bemutatkozott.

-Szia! Anne vagyok, ő pedig a lányom Gemma. Te vagy Harry barátnője?

-Csókolom, igen, és a nevem Mo. 

-Igazán bájos. Tegezz csak. - mosolyodott el, és akkor átkarolta a vállam, majd a képernyő felé fordított. Harry csodásan énekelt. Tényleg illett hozzá. Mindenki állva tapsolt, Anne pedig könnyezett. Büszke volt a fiára, és arra amit tud. Később bevallotta, hogy sosem hallotta Harryt énekelni. Most hallotta először. Tyű, ez azért durva. Harry pedig három igennel sétált le a lépcsőn, óriási mosollyal az arcán. Adott a homlokomra egy puszit, aztán észrevette az anyukáját.

-Anyu, Gemma, örülök, hogy eljöttetek, tetszett?

-Igen Harry, büszkék vagyunk Rád. - törölgette a könnyeit Anne. 

2013. december 16., hétfő

Szünet.

Sajnálom, szüneteltetem a blogot.. Kevesebb visszajelzés van mint eddig, és ezért úgy döntöttem, hogy egyenlőre szünet alá helyezem a blogot. Szeretem, ha kommenteltek, mert akkor tudom, hogy vna kikért írjak, szeretem az embereket mikor érdekli őket az írásaim, de az elmúlt 2-3 hétben egy csepp visszajelzést sem kaptam. A megtekintések száma is csökkent. Sajnálom. Ha úgy érzem nem utdok a blog nélkül élni, akkor folytatom. Megértéseteket köszönöm... Szeretlek titeket<3 :)

11.fejezet

Másnap reggel a nap szépen megvilágította a szobám, és annak színeit. A tetőablakomat kémleltem, amit erősen betemetett a hó. Magam mellé pillantottam, és Harry nem volt ott. Úgyhogy erőt véve magamon felültem az ágy szélére. A telefonom december tizenharmadikát mutatott, ami azt jelenti, hogy elérkezett a szülinapom. Mától tizennyolc éves vagyok, független. Arra eszméltem fel, hogy az ajtóm kilincse lassan ereszkedik le, majd kinyílik az ajtó. Harry ott állt a családommal énekelve.
„Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk hogy legyen még, sok ilyen szép napod! Boldog születésnapot Mo!”
Könnyek jelezték a meghatottságomat, mert nem köszöntöttek fel még így, hogy ott a szerelmem, és a családom, akivel nagyon jól kijönnek. Felálltam, közel léptem hozzájuk, és kívántam, hogy ez legyen életem legjobb napja, majd a gyertyák elfújása után öleltem meg a családom. Anyut szorosan öleltem meg, és mikor elengedett, szemei könnyesek voltak, aggódott.
-Anyu, miért sírsz?
-Meghatódtam, ma már felnőtt vagy, tizennyolc éves, hihetetlenül eltelt ez a sok év. Félek, hogy hamar kirepülsz a fészekből, és nem látunk mindennap.
-Anyu, ne aggódj, minden egyes nap bejövök, ha eljön a költözés ideje. De az még messze van.
-Öltözz fel, és gyertek le reggelizni, lent várunk.
Ennyit az érzelmes pillanatról, ennyit a meghatottságról. Anya sohasem volt olyan, aki megmutatja az érzéseit, de ez most egészen sokáig tartott a megszokotthoz képest. Lassan becsukták maguk mögött az ajtót, én pedig Harryvel maradtam. Ledőltem az ágyra, ő pedig mellém, szorosan kulcsolta össze kezeinket, majd halkan suttogott.
-Ugye nem bántad meg a tegnap estét?
-Nem Harry, nem. Amíg veled vagyok, semmit nem bánok meg.
Óvatosan magára húzott, megcsókolt, szeretettel, és nem úgy, mint aki csak a testemet akarja. Lágyan simogatta az oldalam, majd átfordított, és ő kerül felülre. Az ajkainkat elválasztottam, és kibújtam alóla. Gyorsan futottam a komódhoz, hogy kirántsak belőle pár ruhát, de Harry megpróbálta magakadályozni azt. Erősen megához szorított, és halkan énekelte a boldog szülinapot dalt a fülembe. Testemet kirázta a hideg, keze pedig melegítette a derekamat. Lassan dülöngélt velem, és nem engedett a szorításán. Egyik keze a hajamat tette oldalra, a másikkal pedig a farmerzsebébe nyúlt, és kérte, hogy csukjam be a szemem, és fogjam fel a hajam. Engedelmeskedtem neki, ő pedig egy láncot tartott a kezében, és a nyakamba helyezte. Egy kis szív medál volt rajta, amiben a képünk volt. Szembe fordultam vele, és gyengéden megcsókoltam. Kezem közben kotorászott a komódban, és mikor megragadtam a farmer anyagot, óvatosan öleltem át, ő pedig az arcomat simította végig. Ajkainkat elválasztotta, és mondta, hogy lent megvár.
Lassan húztam fel az anyagot, mert hideg volt, amitől kirázott a hideg. Mielőtt kiléptem volna a szobámból felcsavartam a fűtést, és lassan botorkáltam le a lépcsőn. A kedvenc ételem illata csapta meg az orromat, narancslé, és juharszirupos palacsinta. Ez az, amit éjjel nappal enni tudnék. A papucsom csoszogása megadta az összhangot a reggelnek. Harry, Anyu, Apu, Ben, már az asztalnál ültek, és mivel Harry a helyemre ült, így az ölében ülve reggeliztem meg. Éreztem, ahogy a falatok forrón csúsznak le a torkomon. Harry gyengéden fogta a derekam, Anya pedig megindult a nappaliba. Apa meghatottan nézett rá, és Ben csak önfeledten mosolygott. Anya visszajött egy apró dobozzal, és a tányérom elé tette. Óvatosan fogtam meg a törékenynek látszó kis dobozt, majd lassan emeltem fel a tetejét. A sarkát megpillantva már tudtam mi az. Egy slusszkulcs volt, és alatta egy bankkártya. Ez azt jelentette, hogy a szüleim szemében felnőttem, és képesek lennének elengedni. Zokogni kezdtem, és körbeöleltem a családom. Anya kézen fogott, és kivezetett a ház elé. Egy gyönyörű, sötétített ablakos, matt fekete Audi állt a ház előtt. A kulcsot szorítottam a kezemben, megállás nélkül remegtem. Ránéztem Anyára, és csak egy mondtat hagyta el a számat.
-          Tényleg az enyém?
Lassan bólintott mosolyogva, és közelebb léptem, majd behelyeztem a kulcsot a helyére. A kezem még mindig szüntelen remegett, de sikerült kinyissam. Az ajtót kitárva megpillantottam a belsejét, ugyanúgy elragadó volt, mint kintről. Bezártam az ajtaját, és berohantam a házba, Harry pedig utánam. Kért, hogy menjünk fel a szobámba, mert készülődnünk kell. Így is tettem, elmentem tusolni, hajmosás, szárítás, smink, végül sötét színű répa farmer, fekete Vans, fekete ACDC póló, és egy bőrdzseki. Nem vagyok fázós, így megelégeltem a lenge öltözetet a hűvös napra.
A jogszabályok szerint már vezethetek autót úgy, hogy mellettem van egy ember, akinek már megvan a jogsija, így én lehettem az első, aki beleül az új kocsijába, és elvezethet a suliig a magántanulósághoz vezető úton a papírokért. Amint megérkeztünk, mindenki tátott szájjal nézett. Elég sok ember megkedvelt az idő alatt, amióta ideköltöztem, így köszöntem azoknak, akik a barátaimnak számítottak, majd betértem az iskolába Harryvel. Köszöntem a biztonsági őrnek, és az titkárság felé vettem az irányt. Illedelmesen köszöntem, majd elkértem a papírokat. Besüllyesztettem őket a táskámba, és már mehettem is. Harry összekulcsolta a kezünket, majd ismét útnak indultunk. Úgy döntöttem, hogy veszek valami ruhát, hogy megemlékezzek eme hivatalos eseményre, hogy felnőtt lettem, úgyhogy ettől az ötlettől vezérelve elindultunk a pláza felé, ahova már Harry vezetett.
 ****

A pénztárnál kifizettem a ruhákat, köszöntem a bájos eladónak, és már mentünk is haza.  Talán este nyolc lehetett. Igen, velem sokáig tart a vásárlás, nem is értem, hogy Harry hogy bírja. Felmentünk a szobába, elpakoltam a cuccokat, amiket előtte még négyszer felvettem, hogy biztos tetszik-e Harrynek. Lerohantam a konyhába, és az asztalra tettem a dossziét. Harry pedig utánam jött, hogy akkor most megadjuk a módját annak, hogy tizennyolc éves lettem. Így felvettem egy fekete testhez simuló rucit, és a Vansemet, ami kiszoríthatatlan. Attól, hogy tizennyolc vagyok, még lehet Vanst hordani, nem? Na, mindegy is. Az utunk egy bárba vezetett. Amikor Harry kinyitotta előttem az ajtót, felkapcsolódott a lámpa, és mindenki azt ordította: „Isten éltessen Mo!”. Magamba roskadva megindultak az örömkönnyeim, hogy mennyi ember van itt, akikre nem is számítottam.  Kezdetét vette a buli, ahol rengeteget ittam. A vodka égette a torkom, a sör pedig keserű volt, úgyhogy megpróbálkoztam a koktélokkal. Emlékeim szerint az összest végigkóstoltam. 

2013. december 9., hétfő

10.fejezet

-Mo ne tedd ezt!
-Mit? Azt, hogy biztosítom, hogy szeretlek? Ez olyan rossz dolog?
-Nem, csak a legnagyobb kincset odaadod, amire mindig is vigyáztál?
-Igen, egy másik kincsnek adom oda. Bármit a világon.
Kezeit körém fogta, szemei égtek a vágytól, orrát az enyémnek nyomta, és mélyen a szemembe nézett. Ajkai csókra nyíltak, és közel hajolva kezdeményezett. Hosszan csókolt, ajkaimba bele-bele harapott. Derekamat még mindig nem engedte el, majd maga alá fordított. Keze lassan vándorolt felfelé, és a melltartómat kikapcsolta, majd simogatta a melleim, az érzés furcsa volt, de most hagytam magam, nem számított, hogy nagyon kevés ideje vagyunk együtt, boldog vagyok. -Mo, szeretnéd?- suttogta alig hallhatóan. Lágyan bólintottam, majd tovább kényeztetett. Mivel kissé béna vagyok első alkalomra, így ő irányított, én pedig hagytam. Erőteljesen lemászott az ágyról, és megszabadult a ruháitól. Majd egy hirtelen mozdulattal felült velem, és apró simogatásokkal vette le a pólóm. Hajamat baloldalra tette, és lágy csókokat hagyott a nyakamon, kicsit megszívva azt. Keze elindult a nadrágom felé, majd hosszú szöszmötöléssel kigombolta. Lassan felém tornyosult, és levette a nadrágom a bugyimmal együtt. Miközben felém hajolt, keze simogatta a belsőcombom, ami nyögést váltott ki belőlem, Harry ajkán pedig kaján vigyor jelent meg. Keze összetalálkozott az enyémmel, és erekciójához irányította. Azt akarta, hogy én csináljam neki. Hamarosan megszabadult boxerjától, és szemeim kikerekedtek a látványtól. Keze továbbra is fogta az enyémet, hogy biztosítsa a mozdulatokat. Közben kis elmozdulással felvette a nadrágját a földről, és előhúzta a rózsaszínű kis tasakot, kibontotta, és rendeltetésszerűen felhelyezte a tartalmát.
- Még mindig szeretnéd?
- Igen. Érezni akarlak Harry.
A lábam közé helyezkedett, fölém hajolt, testrészeink összetapadtak, és lassan araszolt le a keze. Férfiasságát lassan tolta be, arcom pedig eltorzult. Éreztem a könnycseppet legördülni az arcomon, mert amit éreztem nem volt kellemes.
-Ne sírj, kérlek… Érezném helyetted, de ettől csak jobb lesz. Szeretlek Mo.
Csípőnk összeért, teljesen bennem volt. A fájdalmat még éreztem, de nem tartott sokáig. Hajamat simogatta, és lassan lökött. Vigyázott rám, megóvott. Biztonságban éreztem magam. Csípőnk folyamatosan, és egyenletesen ért egymáshoz, nem gyorsítva a tempót. Beletúrtam Harry izzadt tincseibe, és játszadoztam velük. Hirtelen megrándult az alhasam, és semmit nem tudtam tenni..
-Harry, én mindjárt…
-Csak egy picit várj még kicsim.
A háta megfeszült, és éreztem, ahogy a gyönyör önt el engem is, és őt is. Hosszasan megcsókolt, és az elhasznált anyagot becsomózva dobta a kukába. Szerényen magamra rántottam az ágytakarót, és a fürdőbe indultam.
Megeresztettem a tusban a vizet és háttal az ajtónak kezdtem el mosakodni. Két kéz csomóra szorult a derekamon, és lágy puszik lepték el a nyakam. Megfogta a tüsfürdőt, és lágyan simította át vele a bőröm. Érintései gyengédek voltak, és megóvtak mindentől. Szembefordultam vele, végigmértem alkatát, amin elvörösödtem, és muszáj, volt kijöjjek, de visszatartott. Megcsúsztam és a kezében landoltam.
- Hogy te milyen szerencsétlen vagy. - nevetve nyomott egy puszit a fejem búbjára.
- Kösz Styles. Igazán rendes vagy. –feleltem szarkasztikusan.
- Na, gyere, had mossam meg a hajad.
Mindenfélét csinált, ami nem hajmosás volt. Befonta, felkötötte, összekócolta, előredobta, simogatta a kezével. Az eredmény egész jó lett, bár ne lett volna ilyen kócos. A zuhanykabinból kinyúlva megemeltem a törölközőt, és magam köré csavartam. Megálltam a tükör előtt, és figyeltem Harry testét a tükörből. Lélegzetelállító volt amit láttam, és egyszerűen hihetetlen. Az emlékképek cikáztak a fejemben, ahogy vigyázott rám, ahogy megóvott. Felbecsülhetetlen, amit érzek.
- Mo! Adnál egy törölközőt?
Kinyitottam a szerkényt, amiben csak egy rózsaszín törölköző volt, így mást nem tudtam neki adni.
 –Tessék! Pont meg hozzád a színe.
Ahogy ez kimondtam, elkezdett kergetni, és olyat placcsantam a földön, mint még soha. Hatalmasat röhögtem, majdhogynem izomlázam lett. Játékosan fölém mászott, kigubózta a hasamat a törölköző leple alól, és olyat fújt a köldökömbe, hogy az egész szomszédság zengett.
- Harry kérlek ne, ez nagyon csikis! – visítottam.
- Rendben Mo, ezt a csatát megnyerted, de a következőt nem fogod, haha! –nevetett fel, majd berohant a fürdőbe.
Utána mentem, kivágtam az ajtót, és teste fölém tornyosult. Megemelt, majd a combomnál fogva feltett a „pultra”. Lábam közé merészkedett, és gyengéden megcsókolt. Elválasztotta ajkaink, elhúzódott. Mutatott a hajszárítóra, hogy szárítsam meg neki. Bedugtam a kábelt, és óvatosan szárítottam, mert, ahogy száradt, úgy göndörödött. Úgyhogy nem is fésültem, csak kézzel birizgáltam. Ez idő alatt, az enyémből már rég eltűnt a nedvesség, így mehettünk is aludni. A komódomból kihorgásztam neki a Ramones pólót, magamnak pedig egy Hipsta Please feliratút. Szorosan összebújtunk az ágyon, és csak a szuszogását lehetett hallani. 

2013. december 8., vasárnap

9.fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régóta megígértem az új részt, de itthon állt a bál, és lelkileg minden megviselt, ami a történeten is meglátszik. Sajnálom, hogy rövid, és nincs benne semmi érdekes. Ami pozitív, hogy lett Plusz egy feliratkozóm, és túlléptük az ezer megtekintést! Fantasztikusak vagytok!
-Akkor miért nem mutatod már?
-Mert te vagy az egyetlen, akit ennyi idő alatt szerettem meg, és akihez valaha is kötöttem érzelmeket. Nem igazán tudom, hogy éreztessem.
-Már csak azzal is eléred, ha nem csókolózol más lányokkal mellettem. Ha ez betartod, akkor esküszöm megbocsátok.
-Én..Annyira sajnálom, Mo!
-Harry, te sírsz? – Az ágyra dőlt, a hátára fordult, és csak kémlelte a plafont, ami a beszűrődő fények miatt nagyon rikított. Nézte ez eget, majd ujját a tető téri ablakra szegezte. –Nézd, esik a hó! Tényleg esett, sőt, mintha dézsából öntötték volna. Az első hóesésem itt. Melléfeküdtem, és fejemet a karjára helyeztem. Anyu kopogott, hozott nekünk teát. Letette a komódra, és már ki is lépett az ajtón. Harry elindult értük, de útközben megpillantotta a gitárom.
-Te gitározol? – kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen, de ez miért olyan lényeges?
-Mutatok valamit.
Kezébe fogta a gitárt, szépen lassan felhangolta a régen használt húrokat, és játszani kezdett egy lassú dallamot, majd énekelt: "I know you never liked the sound of your voice on the tape and you’ve never loved to know how much you weight. And you still have to squeeze into your jeans but you’re still perfect for me.". Hangja megremegett, szemei pedig csillogtak, mint mindig. Szemeimben gyűltek a könnyek, ő pedig halványan elmosolyott. Kezeit az arcomra helyezte, és hüvelyk ujjával letörölte az apró cseppeket. Ajkai közeledtek, az enyémnek nyomta őket. Nem ellenkezdtem. Elhittem amit énekelt. A hangja elvarázsolt, a düh pedig elszállt belőlem.Ajkaimat elhúztam, a reakcióm láthatóan meglepte.
-Még mindig haragszol, kicsim?-suttogta, kissé berekedve.
-Nem haragszom, de ha megtörténik még egyszer amit láttam a pékségnél, nem biztos, hogy ilyen hamar megbocsátok majd. Közel hajolt a fülemhez, majd lágyan belesuttogta:
-Sosem hagyom, hogy eltűnj az életemből. 
Döme kaparta az ajtót, beakart jönni, de öt percet még ki kellett bírnia, mert nagyon szorosan öleltem Harryt. Teste forró volt, akart engem, de uralkodott az érzésein. Tudta, hogy észrevettem rajta, így kinyitotta az ajtót, és az ott toporgó kis állatot felemelve ült vissza az ágyra.
-Azt hiszem ki kéne vinni, eléggé toporog. –törte meg a csendet.
Harry letette Dömét, majd óvatosan hátradöntött az ágyon. Ajkait az enyémeknek tapasztotta, és nyelve beengedésért könyörgött az én számba, ám ekkor megcsörrent a telefonja. Rápillantott a képernyőre, és szeme aggódásba változott át, elsötétültek. –Ezt fel kell vegyem, bocsáss meg. A szavai meglepődöttnek tűntek, és lassan behajtotta maga mögött az ajtót. Óvatosan az ajtóhoz tapasztottam a fülem, és próbáltam hallgatózni több kevesebb sikerrel. Harry nyitotta az ajtóm, ami sajnos kifelé nyíl, így a karjaiban landoltam.
-Miért hallgatóztál? Nem bízol meg bennem? – emelte fel a hangját, majd ökölbe szorította a kezét, ami a falamon landolt.
-Styles! Te kezet emeltél rám? 
Szemei elsötétültek, teste fölém tornyosult. Kezemet erősen szorította, és a lehelete szinte égette az arcom. Nagyon szorította a kezem, már nem is éreztem. –Harry engedj el, kérlek – szememben már patakokban gyűltek a könnyek, de csak erősebben fogott. Jó erősen nekidöntött a falnak, és csípőjét az enyémnek nyomta. Nagyon dühös volt, és rajtam akarta levezetni. Kezét a pólóm alá helyezte, és erősen megszorította a mellemet, amire kicsit előre dőltem, és már zokogtam. –Harry kérlek hagyd abba!-ordítottam fájdalmasan a könnyeim alól. –Harry kérlek. Kissé megrázta a fejét, eltávolodott, én pedig erőtlenül lezuhantam a földre, és arcomat a kezembe temettem. –Szent szar, mit tettem. – könnyeivel küszködött, én pedig látni se akartam. Ha ezt közöltem volna vele, soha többet nem látom. Az ajtó felé vette az irányt, én pedig erőre kaptam, és utánamentem.
Erősen megszorítottam a karját, és visszarántottam. –Elmennél? Itt hagynál erőtlenül? Menekülsz a gondok elől, mint valami kisgyerek? Megbocsájtok, ha kell ezerszer, de veled akarok lenni. Ahhoz pedig elkell mondd, hogy mi zajlik benned Harry. Együtt megoldjuk. – Mo, nézd mit tettem veled.. Egyszer sem mondtad, hogy szeretsz, most pedig maradásra bírsz? –Igen, nem mondtam, mert féltem, hogy elbízod magad. Lassan ereszkedett le az ágyra, és kezeit a combjára helyezte, invitálás képp, hogy üljek oda. Gyors az ajtóhoz rohantam, kiordítva Bennek, hogy engedje ki Dömét az udvarra. Kis léptekkel közeledtem Harry felé, majd lábaim terpeszbe nyitva beleültem az ölébe. –Szeretlek Harold Edward Styles. Szeretni is foglak, bármi is az amit titkolsz. Kérlek mondd el. –Rendben.
-Apám mindig leverte anyukámat, majd a szemem előtt ütötte félholtra, azt üvöltve, hogy:’Most nézd meg anyádat milyen patkány’. Így ezt eltanultam tőle. Ezért vannak düh kezelési problémáim. Ezért nem volt soha komolyabb kapcsolatom, féltem, hogy valakit megütök aki fontos számomra. Te az vagy, az egyetlen kincs, aki valaha is ennyit számított nekem. Feljelentettük, és most pedig kiengedték. Ideges vagyok, mert nem anyával lakok, hanem egyedül, önmagamban, saját háztartásban a suli miatt. 
-Így már teljesen megértem az egészet. Figyelj, hogy megbizonyosodj róla, hogy én mindig itt leszek neked, adok valamit. De nagyon vigyázz rá. –azzal a mozdulattal vettem le a papír repülős nyakláncot a nyakamból, és az Ő nyakába helyeztem biztosításképp.- Nagyon fontos nekem ez a lánc. A dédpapámtól kaptam, mikor kicsi voltam. Repülő vezető volt, és abba is halt bele. Kérlek óvd meg, és vigyázz rá.