Másnap reggel a nap szépen
megvilágította a szobám, és annak színeit. A tetőablakomat kémleltem, amit
erősen betemetett a hó. Magam mellé pillantottam, és Harry nem volt ott.
Úgyhogy erőt véve magamon felültem az ágy szélére. A telefonom december tizenharmadikát
mutatott, ami azt jelenti, hogy elérkezett a szülinapom. Mától tizennyolc éves
vagyok, független. Arra eszméltem fel, hogy az ajtóm kilincse lassan ereszkedik
le, majd kinyílik az ajtó. Harry ott állt a családommal énekelve.
„Boldog, boldog, boldog
születésnapot, kívánjuk hogy legyen még, sok ilyen szép napod! Boldog
születésnapot Mo!”
Könnyek jelezték a
meghatottságomat, mert nem köszöntöttek fel még így, hogy ott a szerelmem, és a
családom, akivel nagyon jól kijönnek. Felálltam, közel léptem hozzájuk, és
kívántam, hogy ez legyen életem legjobb napja, majd a gyertyák elfújása után
öleltem meg a családom. Anyut szorosan öleltem meg, és mikor elengedett, szemei
könnyesek voltak, aggódott.
-Anyu, miért sírsz?
-Meghatódtam, ma már felnőtt
vagy, tizennyolc éves, hihetetlenül eltelt ez a sok év. Félek, hogy hamar
kirepülsz a fészekből, és nem látunk mindennap.
-Anyu, ne aggódj, minden egyes
nap bejövök, ha eljön a költözés ideje. De az még messze van.
-Öltözz fel, és gyertek le
reggelizni, lent várunk.
Ennyit az érzelmes pillanatról,
ennyit a meghatottságról. Anya sohasem volt olyan, aki megmutatja az érzéseit,
de ez most egészen sokáig tartott a megszokotthoz képest. Lassan becsukták
maguk mögött az ajtót, én pedig Harryvel maradtam. Ledőltem az ágyra, ő pedig
mellém, szorosan kulcsolta össze kezeinket, majd halkan suttogott.
-Ugye nem bántad meg a tegnap
estét?
-Nem Harry, nem. Amíg veled
vagyok, semmit nem bánok meg.
Óvatosan magára húzott,
megcsókolt, szeretettel, és nem úgy, mint aki csak a testemet akarja. Lágyan
simogatta az oldalam, majd átfordított, és ő kerül felülre. Az ajkainkat
elválasztottam, és kibújtam alóla. Gyorsan futottam a komódhoz, hogy kirántsak
belőle pár ruhát, de Harry megpróbálta magakadályozni azt. Erősen megához
szorított, és halkan énekelte a boldog szülinapot dalt a fülembe. Testemet
kirázta a hideg, keze pedig melegítette a derekamat. Lassan dülöngélt velem, és
nem engedett a szorításán. Egyik keze a hajamat tette oldalra, a másikkal pedig
a farmerzsebébe nyúlt, és kérte, hogy csukjam be a szemem, és fogjam fel a
hajam. Engedelmeskedtem neki, ő pedig egy láncot tartott a kezében, és a
nyakamba helyezte. Egy kis szív medál volt rajta, amiben a képünk volt. Szembe
fordultam vele, és gyengéden megcsókoltam. Kezem közben kotorászott a komódban,
és mikor megragadtam a farmer anyagot, óvatosan öleltem át, ő pedig az arcomat
simította végig. Ajkainkat elválasztotta, és mondta, hogy lent megvár.
Lassan húztam fel az anyagot,
mert hideg volt, amitől kirázott a hideg. Mielőtt kiléptem volna a szobámból
felcsavartam a fűtést, és lassan botorkáltam le a lépcsőn. A kedvenc ételem
illata csapta meg az orromat, narancslé, és juharszirupos palacsinta. Ez az,
amit éjjel nappal enni tudnék. A papucsom csoszogása megadta az összhangot a
reggelnek. Harry, Anyu, Apu, Ben, már az asztalnál ültek, és mivel Harry a
helyemre ült, így az ölében ülve reggeliztem meg. Éreztem, ahogy a falatok
forrón csúsznak le a torkomon. Harry gyengéden fogta a derekam, Anya pedig
megindult a nappaliba. Apa meghatottan nézett rá, és Ben csak önfeledten
mosolygott. Anya visszajött egy apró dobozzal, és a tányérom elé tette.
Óvatosan fogtam meg a törékenynek látszó kis dobozt, majd lassan emeltem fel a
tetejét. A sarkát megpillantva már tudtam mi az. Egy slusszkulcs volt, és
alatta egy bankkártya. Ez azt jelentette, hogy a szüleim szemében felnőttem, és
képesek lennének elengedni. Zokogni kezdtem, és körbeöleltem a családom. Anya
kézen fogott, és kivezetett a ház elé. Egy gyönyörű, sötétített ablakos, matt
fekete Audi állt a ház előtt. A kulcsot szorítottam a kezemben, megállás nélkül
remegtem. Ránéztem Anyára, és csak egy mondtat hagyta el a számat.
-
Tényleg az enyém?
Lassan bólintott mosolyogva, és
közelebb léptem, majd behelyeztem a kulcsot a helyére. A kezem még mindig
szüntelen remegett, de sikerült kinyissam. Az ajtót kitárva megpillantottam a
belsejét, ugyanúgy elragadó volt, mint kintről. Bezártam az ajtaját, és
berohantam a házba, Harry pedig utánam. Kért, hogy menjünk fel a szobámba, mert
készülődnünk kell. Így is tettem, elmentem tusolni, hajmosás, szárítás, smink,
végül sötét színű répa farmer, fekete Vans, fekete ACDC póló, és egy bőrdzseki.
Nem vagyok fázós, így megelégeltem a lenge öltözetet a hűvös napra.
A jogszabályok szerint már
vezethetek autót úgy, hogy mellettem van egy ember, akinek már megvan a
jogsija, így én lehettem az első, aki beleül az új kocsijába, és elvezethet a
suliig a magántanulósághoz vezető úton a papírokért. Amint megérkeztünk,
mindenki tátott szájjal nézett. Elég sok ember megkedvelt az idő alatt, amióta
ideköltöztem, így köszöntem azoknak, akik a barátaimnak számítottak, majd
betértem az iskolába Harryvel. Köszöntem a biztonsági őrnek, és az titkárság felé
vettem az irányt. Illedelmesen köszöntem, majd elkértem a papírokat.
Besüllyesztettem őket a táskámba, és már mehettem is. Harry összekulcsolta a
kezünket, majd ismét útnak indultunk. Úgy döntöttem, hogy veszek valami ruhát,
hogy megemlékezzek eme hivatalos eseményre, hogy felnőtt lettem, úgyhogy ettől
az ötlettől vezérelve elindultunk a pláza felé, ahova már Harry vezetett.
****
A pénztárnál kifizettem a
ruhákat, köszöntem a bájos eladónak, és már mentünk is haza. Talán este nyolc lehetett. Igen, velem sokáig
tart a vásárlás, nem is értem, hogy Harry hogy bírja. Felmentünk a szobába,
elpakoltam a cuccokat, amiket előtte még négyszer felvettem, hogy biztos tetszik-e
Harrynek. Lerohantam a konyhába, és az asztalra tettem a dossziét. Harry pedig
utánam jött, hogy akkor most megadjuk a módját annak, hogy tizennyolc éves
lettem. Így felvettem egy fekete testhez simuló rucit, és a Vansemet, ami
kiszoríthatatlan. Attól, hogy tizennyolc vagyok, még lehet Vanst hordani, nem? Na,
mindegy is. Az utunk egy bárba vezetett. Amikor Harry kinyitotta előttem az
ajtót, felkapcsolódott a lámpa, és mindenki azt ordította: „Isten éltessen Mo!”.
Magamba roskadva megindultak az örömkönnyeim, hogy mennyi ember van itt, akikre
nem is számítottam. Kezdetét vette a
buli, ahol rengeteget ittam. A vodka égette a torkom, a sör pedig keserű volt,
úgyhogy megpróbálkoztam a koktélokkal. Emlékeim szerint az összest
végigkóstoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése