9.fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régóta megígértem az új részt, de itthon állt a bál, és lelkileg minden megviselt, ami a történeten is meglátszik. Sajnálom, hogy rövid, és nincs benne semmi érdekes. Ami pozitív, hogy lett Plusz egy feliratkozóm, és túlléptük az ezer megtekintést! Fantasztikusak vagytok!

-Akkor miért nem mutatod már?

-Mert te vagy az egyetlen, akit ennyi idő alatt szerettem meg, és akihez valaha is kötöttem érzelmeket. Nem igazán tudom, hogy éreztessem.

-Már csak azzal is eléred, ha nem csókolózol más lányokkal mellettem. Ha ez betartod, akkor esküszöm megbocsátok.

-Én..Annyira sajnálom, Mo!

-Harry, te sírsz? – Az ágyra dőlt, a hátára fordult, és csak kémlelte a plafont, ami a beszűrődő fények miatt nagyon rikított. Nézte ez eget, majd ujját a tető téri ablakra szegezte. –Nézd, esik a hó! Tényleg esett, sőt, mintha dézsából öntötték volna. Az első hóesésem itt. Melléfeküdtem, és fejemet a karjára helyeztem. Anyu kopogott, hozott nekünk teát. Letette a komódra, és már ki is lépett az ajtón. Harry elindult értük, de útközben megpillantotta a gitárom.

-Te gitározol? – kérdezte felvont szemöldökkel.

-Igen, de ez miért olyan lényeges?

-Mutatok valamit.

Kezébe fogta a gitárt, szépen lassan felhangolta a régen használt húrokat, és játszani kezdett egy lassú dallamot, majd énekelt: "I know you never liked the sound of your voice on the tape and you’ve never loved to know how much you weight. And you still have to squeeze into your jeans but you’re still perfect for me.". Hangja megremegett, szemei pedig csillogtak, mint mindig. Szemeimben gyűltek a könnyek, ő pedig halványan elmosolyott. Kezeit az arcomra helyezte, és hüvelyk ujjával letörölte az apró cseppeket. Ajkai közeledtek, az enyémnek nyomta őket. Nem ellenkezdtem. Elhittem amit énekelt. A hangja elvarázsolt, a düh pedig elszállt belőlem.Ajkaimat elhúztam, a reakcióm láthatóan meglepte.

-Még mindig haragszol, kicsim?-suttogta, kissé berekedve.

-Nem haragszom, de ha megtörténik még egyszer amit láttam a pékségnél, nem biztos, hogy ilyen hamar megbocsátok majd. Közel hajolt a fülemhez, majd lágyan belesuttogta:

-Sosem hagyom, hogy eltűnj az életemből. 

Döme kaparta az ajtót, beakart jönni, de öt percet még ki kellett bírnia, mert nagyon szorosan öleltem Harryt. Teste forró volt, akart engem, de uralkodott az érzésein. Tudta, hogy észrevettem rajta, így kinyitotta az ajtót, és az ott toporgó kis állatot felemelve ült vissza az ágyra.

-Azt hiszem ki kéne vinni, eléggé toporog. –törte meg a csendet.

Harry letette Dömét, majd óvatosan hátradöntött az ágyon. Ajkait az enyémeknek tapasztotta, és nyelve beengedésért könyörgött az én számba, ám ekkor megcsörrent a telefonja. Rápillantott a képernyőre, és szeme aggódásba változott át, elsötétültek. –Ezt fel kell vegyem, bocsáss meg. A szavai meglepődöttnek tűntek, és lassan behajtotta maga mögött az ajtót. Óvatosan az ajtóhoz tapasztottam a fülem, és próbáltam hallgatózni több kevesebb sikerrel. Harry nyitotta az ajtóm, ami sajnos kifelé nyíl, így a karjaiban landoltam.

-Miért hallgatóztál? Nem bízol meg bennem? – emelte fel a hangját, majd ökölbe szorította a kezét, ami a falamon landolt.

-Styles! Te kezet emeltél rám? 

Szemei elsötétültek, teste fölém tornyosult. Kezemet erősen szorította, és a lehelete szinte égette az arcom. Nagyon szorította a kezem, már nem is éreztem. –Harry engedj el, kérlek – szememben már patakokban gyűltek a könnyek, de csak erősebben fogott. Jó erősen nekidöntött a falnak, és csípőjét az enyémnek nyomta. Nagyon dühös volt, és rajtam akarta levezetni. Kezét a pólóm alá helyezte, és erősen megszorította a mellemet, amire kicsit előre dőltem, és már zokogtam. –Harry kérlek hagyd abba!-ordítottam fájdalmasan a könnyeim alól. –Harry kérlek. Kissé megrázta a fejét, eltávolodott, én pedig erőtlenül lezuhantam a földre, és arcomat a kezembe temettem. –Szent szar, mit tettem. – könnyeivel küszködött, én pedig látni se akartam. Ha ezt közöltem volna vele, soha többet nem látom. Az ajtó felé vette az irányt, én pedig erőre kaptam, és utánamentem.

Erősen megszorítottam a karját, és visszarántottam. –Elmennél? Itt hagynál erőtlenül? Menekülsz a gondok elől, mint valami kisgyerek? Megbocsájtok, ha kell ezerszer, de veled akarok lenni. Ahhoz pedig elkell mondd, hogy mi zajlik benned Harry. Együtt megoldjuk. – Mo, nézd mit tettem veled.. Egyszer sem mondtad, hogy szeretsz, most pedig maradásra bírsz? –Igen, nem mondtam, mert féltem, hogy elbízod magad. Lassan ereszkedett le az ágyra, és kezeit a combjára helyezte, invitálás képp, hogy üljek oda. Gyors az ajtóhoz rohantam, kiordítva Bennek, hogy engedje ki Dömét az udvarra. Kis léptekkel közeledtem Harry felé, majd lábaim terpeszbe nyitva beleültem az ölébe. –Szeretlek Harold Edward Styles. Szeretni is foglak, bármi is az amit titkolsz. Kérlek mondd el. –Rendben.

-Apám mindig leverte anyukámat, majd a szemem előtt ütötte félholtra, azt üvöltve, hogy:’Most nézd meg anyádat milyen patkány’. Így ezt eltanultam tőle. Ezért vannak düh kezelési problémáim. Ezért nem volt soha komolyabb kapcsolatom, féltem, hogy valakit megütök aki fontos számomra. Te az vagy, az egyetlen kincs, aki valaha is ennyit számított nekem. Feljelentettük, és most pedig kiengedték. Ideges vagyok, mert nem anyával lakok, hanem egyedül, önmagamban, saját háztartásban a suli miatt. 

-Így már teljesen megértem az egészet. Figyelj, hogy megbizonyosodj róla, hogy én mindig itt leszek neked, adok valamit. De nagyon vigyázz rá. –azzal a mozdulattal vettem le a papír repülős nyakláncot a nyakamból, és az Ő nyakába helyeztem biztosításképp.- Nagyon fontos nekem ez a lánc. A dédpapámtól kaptam, mikor kicsi voltam. Repülő vezető volt, és abba is halt bele. Kérlek óvd meg, és vigyázz rá.