12.fejezet.

Sziasztok! Visszatértem, kissé más írásképpel. Köszönöm a kétezer megtekintést! 

Hálás vagyok!

Őrült fejfájásra, és hányingerre keltem fel. Harry mellettem feküdt nyugodtan, átkarolva. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerülhettünk haza, de biztos jó lehetett. Az emlékeim még mindig a mellett a pocsék ízű vodka mellett keringettek, és nem akartak elmúlni. Harryt figyeltem, ahogy halkan szuszog, pillái pedig néha megremegtek. Adtam egy puszit az arcára, és próbáltam kimászni óvó karjai közül. Nem engedtek, szorosabbra fogtak, már egy eléggé fájt. A medencémet kis híján összeroppantotta, mire felszisszentem.

-Hová mész szépség? - kérdezte reggeli szexi, és rekedt hangjával, majd megdörzsölte a szemét.

-Fogat mosni, még mindig érzem a tegnap esti piákat a számban, nem éppen jó érzés. 

-Rendben, de ne maradj túl sokáig. 

Lemásztam az ágy egyik oldalán, és lassan vonaglottam át a túloldalára, ahol Harry feküdt. Szemei csillogtak, szája pedig ásításra nyílt. Óvatosan közeledtem felé, majd nyomtam az orrára egy puszit. Megfordultam, és azzal a mozdulattal rácsapott a fenekemre.

-Styles! 

-Thomson!

-Harold!

-Moréna! 

-Jó hagyjuk ezt abba, megyek fogat mosni. 

Bár a szobám mellett volt a fürdő, nagyon sokáig tartott odáig elmenni. A jó lélek sem vett rá a gyorsabb sétára. A gombkilincset elforgattam, és kitárult előttem az ajtó. Gyorsan felkötöttem a hajam egy kontyba, majd lassan súroltam a fogaimat. Amint végeztem vele, megmostam az arcomat, felfrissítés gyanánt, hátha életre kapok, de nem nagyon sikerült. Bágyadt voltam, és erőtlen. A szívem húzott az ágy felé, de ki kellett vinni Dömét, és reggelit kellett csinálni. Lassan a fésűért nyúltam, de Harry borotvája belevágódott az ujjamba.

-Bassza meg! - ordítottam fel, majd az ujjamat víz alá tartva kutattam a szekrénybe seb tapaszért.

-Mi történt? 

-Elvágtam magam, de nem vészes. - mosolyodtam el, hogy megnyugodjon.

-Na had nézzem.

Forgatta a kezemet, mikor megállapodott a csuklómnál. Sosem látta a hegeimet, és nem is terveztem megmutatni neki. Szemei kikerekedtek, és felváltva nézett rám, majd a karomra. Kérdően húzta fel a szemöldökét, válaszra várva. Lágyan emelte fel a kezem, puszit hagyva a hegeken. 

-Miért tetted? - szemében megjelent egy könnycsepp, amit próbált erősen visszatartani.

-Ez elég hosszú történet Harry, és jelenleg nem szeretném felhozni. De ennek köszönheted, hogy most itt vagyok, Veled. 

Nem tudott kinyögni szavakat, csak erősen megszorított, és a hajamat simogatta, mai megnyugvást hozott a szívembe. Nem engedett el, csak még szorosabban ölelt. Homlokomon puszikat hagyott, és csak lassan tért le, hogy ajkainkat összeérintse, és mély csókot adjon. Hagytam, hogy forró nyelve hozzáérjen az enyémhez, amitől kirázott a hideg. Felemelt, lábaimat a dereka köré fontam, majd elindult az ágyam felé. Lassan ment, hogy meg ne szakítsa a csókot. Óvatosan helyezett az ágyra, és kezeit a fejem mellé támasztotta. Levegő hiány miatt megszakította a csókunkat, majd szemeit folyamatosan rajtam hagyta. Bekapcsoltam a tévét, ahol épp Simon Cowell beszélt. "Ha érzed, hogy benned van az X, akkor itt a helyed. Január 15.-én meghallgatás. Várunk minden énekes palántát."

-Harry! El kell menj! Ott kell legyél. Mindig is ez volt az álmod. 

-Nem Mo. Felkap a sajtó, és nem lehetek veled. Mi lenne akkor velünk?

-Biztos megoldanánk. Kérlek!

-Rendben van, de akkor segíts megtalálni a dalt. 

Két órán át gondolkodtunk, mire végre meglett a dal. Stevie Wonder-Isn't She lovely. Hát Persze! A tökéletes dal! Jobbat nem is választhattunk volna. Illik Harryhez.

*két hónappal, és egy átbulizott szilveszter után*

Harry Stylest, kérjük készüljön fel a szerepléshez.

-Hát, azt hiszem Én jövök.

-Minden rendben lesz. -nyomtam egy puszit a homlokára, majd kézen fogva indultunk a backstage felé, ahol várt minket egy kedves fickó, aki eligazította Harryt. Hát Ő következett. Lassan lépkedett fel a lépcsőkön, ott hagyva engem a sráccal.

-Jó hangja van? - kérdezte meglepett arccal.

-Igen, ezt merem állítani.

Ekkor egy nő, és egy lány lépett be, engem kérdezve, hogy időben vannak-e. Halványan elmosolyodott a nő, és bemutatkozott.

-Szia! Anne vagyok, ő pedig a lányom Gemma. Te vagy Harry barátnője?

-Csókolom, igen, és a nevem Mo. 

-Igazán bájos. Tegezz csak. - mosolyodott el, és akkor átkarolta a vállam, majd a képernyő felé fordított. Harry csodásan énekelt. Tényleg illett hozzá. Mindenki állva tapsolt, Anne pedig könnyezett. Büszke volt a fiára, és arra amit tud. Később bevallotta, hogy sosem hallotta Harryt énekelni. Most hallotta először. Tyű, ez azért durva. Harry pedig három igennel sétált le a lépcsőn, óriási mosollyal az arcán. Adott a homlokomra egy puszit, aztán észrevette az anyukáját.

-Anyu, Gemma, örülök, hogy eljöttetek, tetszett?

-Igen Harry, büszkék vagyunk Rád. - törölgette a könnyeit Anne.