12.fejezet.

Sziasztok! Visszatértem, kissé más írásképpel. Köszönöm a kétezer megtekintést! 

Hálás vagyok!

Őrült fejfájásra, és hányingerre keltem fel. Harry mellettem feküdt nyugodtan, átkarolva. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerülhettünk haza, de biztos jó lehetett. Az emlékeim még mindig a mellett a pocsék ízű vodka mellett keringettek, és nem akartak elmúlni. Harryt figyeltem, ahogy halkan szuszog, pillái pedig néha megremegtek. Adtam egy puszit az arcára, és próbáltam kimászni óvó karjai közül. Nem engedtek, szorosabbra fogtak, már egy eléggé fájt. A medencémet kis híján összeroppantotta, mire felszisszentem.

-Hová mész szépség? - kérdezte reggeli szexi, és rekedt hangjával, majd megdörzsölte a szemét.

-Fogat mosni, még mindig érzem a tegnap esti piákat a számban, nem éppen jó érzés. 

-Rendben, de ne maradj túl sokáig. 

Lemásztam az ágy egyik oldalán, és lassan vonaglottam át a túloldalára, ahol Harry feküdt. Szemei csillogtak, szája pedig ásításra nyílt. Óvatosan közeledtem felé, majd nyomtam az orrára egy puszit. Megfordultam, és azzal a mozdulattal rácsapott a fenekemre.

-Styles! 

-Thomson!

-Harold!

-Moréna! 

-Jó hagyjuk ezt abba, megyek fogat mosni. 

Bár a szobám mellett volt a fürdő, nagyon sokáig tartott odáig elmenni. A jó lélek sem vett rá a gyorsabb sétára. A gombkilincset elforgattam, és kitárult előttem az ajtó. Gyorsan felkötöttem a hajam egy kontyba, majd lassan súroltam a fogaimat. Amint végeztem vele, megmostam az arcomat, felfrissítés gyanánt, hátha életre kapok, de nem nagyon sikerült. Bágyadt voltam, és erőtlen. A szívem húzott az ágy felé, de ki kellett vinni Dömét, és reggelit kellett csinálni. Lassan a fésűért nyúltam, de Harry borotvája belevágódott az ujjamba.

-Bassza meg! - ordítottam fel, majd az ujjamat víz alá tartva kutattam a szekrénybe seb tapaszért.

-Mi történt? 

-Elvágtam magam, de nem vészes. - mosolyodtam el, hogy megnyugodjon.

-Na had nézzem.

Forgatta a kezemet, mikor megállapodott a csuklómnál. Sosem látta a hegeimet, és nem is terveztem megmutatni neki. Szemei kikerekedtek, és felváltva nézett rám, majd a karomra. Kérdően húzta fel a szemöldökét, válaszra várva. Lágyan emelte fel a kezem, puszit hagyva a hegeken. 

-Miért tetted? - szemében megjelent egy könnycsepp, amit próbált erősen visszatartani.

-Ez elég hosszú történet Harry, és jelenleg nem szeretném felhozni. De ennek köszönheted, hogy most itt vagyok, Veled. 

Nem tudott kinyögni szavakat, csak erősen megszorított, és a hajamat simogatta, mai megnyugvást hozott a szívembe. Nem engedett el, csak még szorosabban ölelt. Homlokomon puszikat hagyott, és csak lassan tért le, hogy ajkainkat összeérintse, és mély csókot adjon. Hagytam, hogy forró nyelve hozzáérjen az enyémhez, amitől kirázott a hideg. Felemelt, lábaimat a dereka köré fontam, majd elindult az ágyam felé. Lassan ment, hogy meg ne szakítsa a csókot. Óvatosan helyezett az ágyra, és kezeit a fejem mellé támasztotta. Levegő hiány miatt megszakította a csókunkat, majd szemeit folyamatosan rajtam hagyta. Bekapcsoltam a tévét, ahol épp Simon Cowell beszélt. "Ha érzed, hogy benned van az X, akkor itt a helyed. Január 15.-én meghallgatás. Várunk minden énekes palántát."

-Harry! El kell menj! Ott kell legyél. Mindig is ez volt az álmod. 

-Nem Mo. Felkap a sajtó, és nem lehetek veled. Mi lenne akkor velünk?

-Biztos megoldanánk. Kérlek!

-Rendben van, de akkor segíts megtalálni a dalt. 

Két órán át gondolkodtunk, mire végre meglett a dal. Stevie Wonder-Isn't She lovely. Hát Persze! A tökéletes dal! Jobbat nem is választhattunk volna. Illik Harryhez.

*két hónappal, és egy átbulizott szilveszter után*

Harry Stylest, kérjük készüljön fel a szerepléshez.

-Hát, azt hiszem Én jövök.

-Minden rendben lesz. -nyomtam egy puszit a homlokára, majd kézen fogva indultunk a backstage felé, ahol várt minket egy kedves fickó, aki eligazította Harryt. Hát Ő következett. Lassan lépkedett fel a lépcsőkön, ott hagyva engem a sráccal.

-Jó hangja van? - kérdezte meglepett arccal.

-Igen, ezt merem állítani.

Ekkor egy nő, és egy lány lépett be, engem kérdezve, hogy időben vannak-e. Halványan elmosolyodott a nő, és bemutatkozott.

-Szia! Anne vagyok, ő pedig a lányom Gemma. Te vagy Harry barátnője?

-Csókolom, igen, és a nevem Mo. 

-Igazán bájos. Tegezz csak. - mosolyodott el, és akkor átkarolta a vállam, majd a képernyő felé fordított. Harry csodásan énekelt. Tényleg illett hozzá. Mindenki állva tapsolt, Anne pedig könnyezett. Büszke volt a fiára, és arra amit tud. Később bevallotta, hogy sosem hallotta Harryt énekelni. Most hallotta először. Tyű, ez azért durva. Harry pedig három igennel sétált le a lépcsőn, óriási mosollyal az arcán. Adott a homlokomra egy puszit, aztán észrevette az anyukáját.

-Anyu, Gemma, örülök, hogy eljöttetek, tetszett?

-Igen Harry, büszkék vagyunk Rád. - törölgette a könnyeit Anne. 

Szünet.

Sajnálom, szüneteltetem a blogot.. Kevesebb visszajelzés van mint eddig, és ezért úgy döntöttem, hogy egyenlőre szünet alá helyezem a blogot. Szeretem, ha kommenteltek, mert akkor tudom, hogy vna kikért írjak, szeretem az embereket mikor érdekli őket az írásaim, de az elmúlt 2-3 hétben egy csepp visszajelzést sem kaptam. A megtekintések száma is csökkent. Sajnálom. Ha úgy érzem nem utdok a blog nélkül élni, akkor folytatom. Megértéseteket köszönöm... Szeretlek titeket<3 :)

11.fejezet

Másnap reggel a nap szépen megvilágította a szobám, és annak színeit. A tetőablakomat kémleltem, amit erősen betemetett a hó. Magam mellé pillantottam, és Harry nem volt ott. Úgyhogy erőt véve magamon felültem az ágy szélére. A telefonom december tizenharmadikát mutatott, ami azt jelenti, hogy elérkezett a szülinapom. Mától tizennyolc éves vagyok, független. Arra eszméltem fel, hogy az ajtóm kilincse lassan ereszkedik le, majd kinyílik az ajtó. Harry ott állt a családommal énekelve.

„Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk hogy legyen még, sok ilyen szép napod! Boldog születésnapot Mo!”

Könnyek jelezték a meghatottságomat, mert nem köszöntöttek fel még így, hogy ott a szerelmem, és a családom, akivel nagyon jól kijönnek. Felálltam, közel léptem hozzájuk, és kívántam, hogy ez legyen életem legjobb napja, majd a gyertyák elfújása után öleltem meg a családom. Anyut szorosan öleltem meg, és mikor elengedett, szemei könnyesek voltak, aggódott.

-Anyu, miért sírsz?

-Meghatódtam, ma már felnőtt vagy, tizennyolc éves, hihetetlenül eltelt ez a sok év. Félek, hogy hamar kirepülsz a fészekből, és nem látunk mindennap.

-Anyu, ne aggódj, minden egyes nap bejövök, ha eljön a költözés ideje. De az még messze van.

-Öltözz fel, és gyertek le reggelizni, lent várunk.

Ennyit az érzelmes pillanatról, ennyit a meghatottságról. Anya sohasem volt olyan, aki megmutatja az érzéseit, de ez most egészen sokáig tartott a megszokotthoz képest. Lassan becsukták maguk mögött az ajtót, én pedig Harryvel maradtam. Ledőltem az ágyra, ő pedig mellém, szorosan kulcsolta össze kezeinket, majd halkan suttogott.

-Ugye nem bántad meg a tegnap estét?

-Nem Harry, nem. Amíg veled vagyok, semmit nem bánok meg.

Óvatosan magára húzott, megcsókolt, szeretettel, és nem úgy, mint aki csak a testemet akarja. Lágyan simogatta az oldalam, majd átfordított, és ő kerül felülre. Az ajkainkat elválasztottam, és kibújtam alóla. Gyorsan futottam a komódhoz, hogy kirántsak belőle pár ruhát, de Harry megpróbálta magakadályozni azt. Erősen megához szorított, és halkan énekelte a boldog szülinapot dalt a fülembe. Testemet kirázta a hideg, keze pedig melegítette a derekamat. Lassan dülöngélt velem, és nem engedett a szorításán. Egyik keze a hajamat tette oldalra, a másikkal pedig a farmerzsebébe nyúlt, és kérte, hogy csukjam be a szemem, és fogjam fel a hajam. Engedelmeskedtem neki, ő pedig egy láncot tartott a kezében, és a nyakamba helyezte. Egy kis szív medál volt rajta, amiben a képünk volt. Szembe fordultam vele, és gyengéden megcsókoltam. Kezem közben kotorászott a komódban, és mikor megragadtam a farmer anyagot, óvatosan öleltem át, ő pedig az arcomat simította végig. Ajkainkat elválasztotta, és mondta, hogy lent megvár.

Lassan húztam fel az anyagot, mert hideg volt, amitől kirázott a hideg. Mielőtt kiléptem volna a szobámból felcsavartam a fűtést, és lassan botorkáltam le a lépcsőn. A kedvenc ételem illata csapta meg az orromat, narancslé, és juharszirupos palacsinta. Ez az, amit éjjel nappal enni tudnék. A papucsom csoszogása megadta az összhangot a reggelnek. Harry, Anyu, Apu, Ben, már az asztalnál ültek, és mivel Harry a helyemre ült, így az ölében ülve reggeliztem meg. Éreztem, ahogy a falatok forrón csúsznak le a torkomon. Harry gyengéden fogta a derekam, Anya pedig megindult a nappaliba. Apa meghatottan nézett rá, és Ben csak önfeledten mosolygott. Anya visszajött egy apró dobozzal, és a tányérom elé tette. Óvatosan fogtam meg a törékenynek látszó kis dobozt, majd lassan emeltem fel a tetejét. A sarkát megpillantva már tudtam mi az. Egy slusszkulcs volt, és alatta egy bankkártya. Ez azt jelentette, hogy a szüleim szemében felnőttem, és képesek lennének elengedni. Zokogni kezdtem, és körbeöleltem a családom. Anya kézen fogott, és kivezetett a ház elé. Egy gyönyörű, sötétített ablakos, matt fekete Audi állt a ház előtt. A kulcsot szorítottam a kezemben, megállás nélkül remegtem. Ránéztem Anyára, és csak egy mondtat hagyta el a számat.

-          Tényleg az enyém?

Lassan bólintott mosolyogva, és közelebb léptem, majd behelyeztem a kulcsot a helyére. A kezem még mindig szüntelen remegett, de sikerült kinyissam. Az ajtót kitárva megpillantottam a belsejét, ugyanúgy elragadó volt, mint kintről. Bezártam az ajtaját, és berohantam a házba, Harry pedig utánam. Kért, hogy menjünk fel a szobámba, mert készülődnünk kell. Így is tettem, elmentem tusolni, hajmosás, szárítás, smink, végül sötét színű répa farmer, fekete Vans, fekete ACDC póló, és egy bőrdzseki. Nem vagyok fázós, így megelégeltem a lenge öltözetet a hűvös napra.

A jogszabályok szerint már vezethetek autót úgy, hogy mellettem van egy ember, akinek már megvan a jogsija, így én lehettem az első, aki beleül az új kocsijába, és elvezethet a suliig a magántanulósághoz vezető úton a papírokért. Amint megérkeztünk, mindenki tátott szájjal nézett. Elég sok ember megkedvelt az idő alatt, amióta ideköltöztem, így köszöntem azoknak, akik a barátaimnak számítottak, majd betértem az iskolába Harryvel. Köszöntem a biztonsági őrnek, és az titkárság felé vettem az irányt. Illedelmesen köszöntem, majd elkértem a papírokat. Besüllyesztettem őket a táskámba, és már mehettem is. Harry összekulcsolta a kezünket, majd ismét útnak indultunk. Úgy döntöttem, hogy veszek valami ruhát, hogy megemlékezzek eme hivatalos eseményre, hogy felnőtt lettem, úgyhogy ettől az ötlettől vezérelve elindultunk a pláza felé, ahova már Harry vezetett.

 ****

A pénztárnál kifizettem a ruhákat, köszöntem a bájos eladónak, és már mentünk is haza.  Talán este nyolc lehetett. Igen, velem sokáig tart a vásárlás, nem is értem, hogy Harry hogy bírja. Felmentünk a szobába, elpakoltam a cuccokat, amiket előtte még négyszer felvettem, hogy biztos tetszik-e Harrynek. Lerohantam a konyhába, és az asztalra tettem a dossziét. Harry pedig utánam jött, hogy akkor most megadjuk a módját annak, hogy tizennyolc éves lettem. Így felvettem egy fekete testhez simuló rucit, és a Vansemet, ami kiszoríthatatlan. Attól, hogy tizennyolc vagyok, még lehet Vanst hordani, nem? Na, mindegy is. Az utunk egy bárba vezetett. Amikor Harry kinyitotta előttem az ajtót, felkapcsolódott a lámpa, és mindenki azt ordította: „Isten éltessen Mo!”. Magamba roskadva megindultak az örömkönnyeim, hogy mennyi ember van itt, akikre nem is számítottam.  Kezdetét vette a buli, ahol rengeteget ittam. A vodka égette a torkom, a sör pedig keserű volt, úgyhogy megpróbálkoztam a koktélokkal. Emlékeim szerint az összest végigkóstoltam. 

10.fejezet

-Mo ne tedd ezt!

-Mit? Azt, hogy biztosítom, hogy szeretlek? Ez olyan rossz dolog?

-Nem, csak a legnagyobb kincset odaadod, amire mindig is vigyáztál?

-Igen, egy másik kincsnek adom oda. Bármit a világon.

Kezeit körém fogta, szemei égtek a vágytól, orrát az enyémnek nyomta, és mélyen a szemembe nézett. Ajkai csókra nyíltak, és közel hajolva kezdeményezett. Hosszan csókolt, ajkaimba bele-bele harapott. Derekamat még mindig nem engedte el, majd maga alá fordított. Keze lassan vándorolt felfelé, és a melltartómat kikapcsolta, majd simogatta a melleim, az érzés furcsa volt, de most hagytam magam, nem számított, hogy nagyon kevés ideje vagyunk együtt, boldog vagyok. -Mo, szeretnéd?- suttogta alig hallhatóan. Lágyan bólintottam, majd tovább kényeztetett. Mivel kissé béna vagyok első alkalomra, így ő irányított, én pedig hagytam. Erőteljesen lemászott az ágyról, és megszabadult a ruháitól. Majd egy hirtelen mozdulattal felült velem, és apró simogatásokkal vette le a pólóm. Hajamat baloldalra tette, és lágy csókokat hagyott a nyakamon, kicsit megszívva azt. Keze elindult a nadrágom felé, majd hosszú szöszmötöléssel kigombolta. Lassan felém tornyosult, és levette a nadrágom a bugyimmal együtt. Miközben felém hajolt, keze simogatta a belsőcombom, ami nyögést váltott ki belőlem, Harry ajkán pedig kaján vigyor jelent meg. Keze összetalálkozott az enyémmel, és erekciójához irányította. Azt akarta, hogy én csináljam neki. Hamarosan megszabadult boxerjától, és szemeim kikerekedtek a látványtól. Keze továbbra is fogta az enyémet, hogy biztosítsa a mozdulatokat. Közben kis elmozdulással felvette a nadrágját a földről, és előhúzta a rózsaszínű kis tasakot, kibontotta, és rendeltetésszerűen felhelyezte a tartalmát.

- Még mindig szeretnéd?

- Igen. Érezni akarlak Harry.

A lábam közé helyezkedett, fölém hajolt, testrészeink összetapadtak, és lassan araszolt le a keze. Férfiasságát lassan tolta be, arcom pedig eltorzult. Éreztem a könnycseppet legördülni az arcomon, mert amit éreztem nem volt kellemes.

-Ne sírj, kérlek… Érezném helyetted, de ettől csak jobb lesz. Szeretlek Mo.

Csípőnk összeért, teljesen bennem volt. A fájdalmat még éreztem, de nem tartott sokáig. Hajamat simogatta, és lassan lökött. Vigyázott rám, megóvott. Biztonságban éreztem magam. Csípőnk folyamatosan, és egyenletesen ért egymáshoz, nem gyorsítva a tempót. Beletúrtam Harry izzadt tincseibe, és játszadoztam velük. Hirtelen megrándult az alhasam, és semmit nem tudtam tenni..

-Harry, én mindjárt…

-Csak egy picit várj még kicsim.

A háta megfeszült, és éreztem, ahogy a gyönyör önt el engem is, és őt is. Hosszasan megcsókolt, és az elhasznált anyagot becsomózva dobta a kukába. Szerényen magamra rántottam az ágytakarót, és a fürdőbe indultam.

Megeresztettem a tusban a vizet és háttal az ajtónak kezdtem el mosakodni. Két kéz csomóra szorult a derekamon, és lágy puszik lepték el a nyakam. Megfogta a tüsfürdőt, és lágyan simította át vele a bőröm. Érintései gyengédek voltak, és megóvtak mindentől. Szembefordultam vele, végigmértem alkatát, amin elvörösödtem, és muszáj, volt kijöjjek, de visszatartott. Megcsúsztam és a kezében landoltam.

- Hogy te milyen szerencsétlen vagy. - nevetve nyomott egy puszit a fejem búbjára.

- Kösz Styles. Igazán rendes vagy. –feleltem szarkasztikusan.

- Na, gyere, had mossam meg a hajad.

Mindenfélét csinált, ami nem hajmosás volt. Befonta, felkötötte, összekócolta, előredobta, simogatta a kezével. Az eredmény egész jó lett, bár ne lett volna ilyen kócos. A zuhanykabinból kinyúlva megemeltem a törölközőt, és magam köré csavartam. Megálltam a tükör előtt, és figyeltem Harry testét a tükörből. Lélegzetelállító volt amit láttam, és egyszerűen hihetetlen. Az emlékképek cikáztak a fejemben, ahogy vigyázott rám, ahogy megóvott. Felbecsülhetetlen, amit érzek.

- Mo! Adnál egy törölközőt?

Kinyitottam a szerkényt, amiben csak egy rózsaszín törölköző volt, így mást nem tudtam neki adni.

 –Tessék! Pont meg hozzád a színe.

Ahogy ez kimondtam, elkezdett kergetni, és olyat placcsantam a földön, mint még soha. Hatalmasat röhögtem, majdhogynem izomlázam lett. Játékosan fölém mászott, kigubózta a hasamat a törölköző leple alól, és olyat fújt a köldökömbe, hogy az egész szomszédság zengett.

- Harry kérlek ne, ez nagyon csikis! – visítottam.

- Rendben Mo, ezt a csatát megnyerted, de a következőt nem fogod, haha! –nevetett fel, majd berohant a fürdőbe.

Utána mentem, kivágtam az ajtót, és teste fölém tornyosult. Megemelt, majd a combomnál fogva feltett a „pultra”. Lábam közé merészkedett, és gyengéden megcsókolt. Elválasztotta ajkaink, elhúzódott. Mutatott a hajszárítóra, hogy szárítsam meg neki. Bedugtam a kábelt, és óvatosan szárítottam, mert, ahogy száradt, úgy göndörödött. Úgyhogy nem is fésültem, csak kézzel birizgáltam. Ez idő alatt, az enyémből már rég eltűnt a nedvesség, így mehettünk is aludni. A komódomból kihorgásztam neki a Ramones pólót, magamnak pedig egy Hipsta Please feliratút. Szorosan összebújtunk az ágyon, és csak a szuszogását lehetett hallani. 

9.fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régóta megígértem az új részt, de itthon állt a bál, és lelkileg minden megviselt, ami a történeten is meglátszik. Sajnálom, hogy rövid, és nincs benne semmi érdekes. Ami pozitív, hogy lett Plusz egy feliratkozóm, és túlléptük az ezer megtekintést! Fantasztikusak vagytok!

-Akkor miért nem mutatod már?

-Mert te vagy az egyetlen, akit ennyi idő alatt szerettem meg, és akihez valaha is kötöttem érzelmeket. Nem igazán tudom, hogy éreztessem.

-Már csak azzal is eléred, ha nem csókolózol más lányokkal mellettem. Ha ez betartod, akkor esküszöm megbocsátok.

-Én..Annyira sajnálom, Mo!

-Harry, te sírsz? – Az ágyra dőlt, a hátára fordult, és csak kémlelte a plafont, ami a beszűrődő fények miatt nagyon rikított. Nézte ez eget, majd ujját a tető téri ablakra szegezte. –Nézd, esik a hó! Tényleg esett, sőt, mintha dézsából öntötték volna. Az első hóesésem itt. Melléfeküdtem, és fejemet a karjára helyeztem. Anyu kopogott, hozott nekünk teát. Letette a komódra, és már ki is lépett az ajtón. Harry elindult értük, de útközben megpillantotta a gitárom.

-Te gitározol? – kérdezte felvont szemöldökkel.

-Igen, de ez miért olyan lényeges?

-Mutatok valamit.

Kezébe fogta a gitárt, szépen lassan felhangolta a régen használt húrokat, és játszani kezdett egy lassú dallamot, majd énekelt: "I know you never liked the sound of your voice on the tape and you’ve never loved to know how much you weight. And you still have to squeeze into your jeans but you’re still perfect for me.". Hangja megremegett, szemei pedig csillogtak, mint mindig. Szemeimben gyűltek a könnyek, ő pedig halványan elmosolyott. Kezeit az arcomra helyezte, és hüvelyk ujjával letörölte az apró cseppeket. Ajkai közeledtek, az enyémnek nyomta őket. Nem ellenkezdtem. Elhittem amit énekelt. A hangja elvarázsolt, a düh pedig elszállt belőlem.Ajkaimat elhúztam, a reakcióm láthatóan meglepte.

-Még mindig haragszol, kicsim?-suttogta, kissé berekedve.

-Nem haragszom, de ha megtörténik még egyszer amit láttam a pékségnél, nem biztos, hogy ilyen hamar megbocsátok majd. Közel hajolt a fülemhez, majd lágyan belesuttogta:

-Sosem hagyom, hogy eltűnj az életemből. 

Döme kaparta az ajtót, beakart jönni, de öt percet még ki kellett bírnia, mert nagyon szorosan öleltem Harryt. Teste forró volt, akart engem, de uralkodott az érzésein. Tudta, hogy észrevettem rajta, így kinyitotta az ajtót, és az ott toporgó kis állatot felemelve ült vissza az ágyra.

-Azt hiszem ki kéne vinni, eléggé toporog. –törte meg a csendet.

Harry letette Dömét, majd óvatosan hátradöntött az ágyon. Ajkait az enyémeknek tapasztotta, és nyelve beengedésért könyörgött az én számba, ám ekkor megcsörrent a telefonja. Rápillantott a képernyőre, és szeme aggódásba változott át, elsötétültek. –Ezt fel kell vegyem, bocsáss meg. A szavai meglepődöttnek tűntek, és lassan behajtotta maga mögött az ajtót. Óvatosan az ajtóhoz tapasztottam a fülem, és próbáltam hallgatózni több kevesebb sikerrel. Harry nyitotta az ajtóm, ami sajnos kifelé nyíl, így a karjaiban landoltam.

-Miért hallgatóztál? Nem bízol meg bennem? – emelte fel a hangját, majd ökölbe szorította a kezét, ami a falamon landolt.

-Styles! Te kezet emeltél rám? 

Szemei elsötétültek, teste fölém tornyosult. Kezemet erősen szorította, és a lehelete szinte égette az arcom. Nagyon szorította a kezem, már nem is éreztem. –Harry engedj el, kérlek – szememben már patakokban gyűltek a könnyek, de csak erősebben fogott. Jó erősen nekidöntött a falnak, és csípőjét az enyémnek nyomta. Nagyon dühös volt, és rajtam akarta levezetni. Kezét a pólóm alá helyezte, és erősen megszorította a mellemet, amire kicsit előre dőltem, és már zokogtam. –Harry kérlek hagyd abba!-ordítottam fájdalmasan a könnyeim alól. –Harry kérlek. Kissé megrázta a fejét, eltávolodott, én pedig erőtlenül lezuhantam a földre, és arcomat a kezembe temettem. –Szent szar, mit tettem. – könnyeivel küszködött, én pedig látni se akartam. Ha ezt közöltem volna vele, soha többet nem látom. Az ajtó felé vette az irányt, én pedig erőre kaptam, és utánamentem.

Erősen megszorítottam a karját, és visszarántottam. –Elmennél? Itt hagynál erőtlenül? Menekülsz a gondok elől, mint valami kisgyerek? Megbocsájtok, ha kell ezerszer, de veled akarok lenni. Ahhoz pedig elkell mondd, hogy mi zajlik benned Harry. Együtt megoldjuk. – Mo, nézd mit tettem veled.. Egyszer sem mondtad, hogy szeretsz, most pedig maradásra bírsz? –Igen, nem mondtam, mert féltem, hogy elbízod magad. Lassan ereszkedett le az ágyra, és kezeit a combjára helyezte, invitálás képp, hogy üljek oda. Gyors az ajtóhoz rohantam, kiordítva Bennek, hogy engedje ki Dömét az udvarra. Kis léptekkel közeledtem Harry felé, majd lábaim terpeszbe nyitva beleültem az ölébe. –Szeretlek Harold Edward Styles. Szeretni is foglak, bármi is az amit titkolsz. Kérlek mondd el. –Rendben.

-Apám mindig leverte anyukámat, majd a szemem előtt ütötte félholtra, azt üvöltve, hogy:’Most nézd meg anyádat milyen patkány’. Így ezt eltanultam tőle. Ezért vannak düh kezelési problémáim. Ezért nem volt soha komolyabb kapcsolatom, féltem, hogy valakit megütök aki fontos számomra. Te az vagy, az egyetlen kincs, aki valaha is ennyit számított nekem. Feljelentettük, és most pedig kiengedték. Ideges vagyok, mert nem anyával lakok, hanem egyedül, önmagamban, saját háztartásban a suli miatt. 

-Így már teljesen megértem az egészet. Figyelj, hogy megbizonyosodj róla, hogy én mindig itt leszek neked, adok valamit. De nagyon vigyázz rá. –azzal a mozdulattal vettem le a papír repülős nyakláncot a nyakamból, és az Ő nyakába helyeztem biztosításképp.- Nagyon fontos nekem ez a lánc. A dédpapámtól kaptam, mikor kicsi voltam. Repülő vezető volt, és abba is halt bele. Kérlek óvd meg, és vigyázz rá.

8.fejezet

-Khm, Styles!- böktem meg a vállát.

- Rosszkor zavarsz, menj el.

- Styles! –ordítottam rá, már küszködve a könnyeimmel.

- Mo, hogy kerülsz ide?

-Nem mindegy? Sírj a barátnőd vállán, engem nem érdekelsz.

- De Mo! Kérlek, várj!

-Nem nem várok, értem, hogy te vagy a legmenőbb a suliban, de én tényleg azt hittem, hogy ami köztünk van, az komoly. Tegnap még engem csókoltál mi ez a hirtelen váltás? Takarodj az életemből, ne is lássalak többé!- rohantam, ahogy csak tudtam.  Majd egy sarkon megállva leültem a hideg földre, és hívtam a bátyám, hogy jöjjön értem, mert baj van. A fekete kocsi percek múlva parkolt le előttem, majd Ben leült mellém, és vigaszt nyújtva simogatta a hátam.

- Érted? Nem hiszem el, más lánnyal, és nem velem, ah.- szipogtam.

- Egy tapló, felejtsd el! Nem ér annyit!

- De…

- Szereted?

-Igen, szeretem. Pár nap alatt, és oly hirtelen. Ezt nem hiszem el.

- Gyere, szálljunk be a kocsiba, hazaviszlek. Most egyedül kell lenned, tudom.

-Igen, és hé! Köszi, mindent!- öleltem meg. Az öngyilkossági kísérletem után minden megváltozott, a családom mindent megtesz értem, és talán ez a világ legjobb érzése.

-A bátyád vagyok. Ez természetes.

Beszálltunk a kocsiba, és Ben pedig hirtelen indította a kocsit, ami nevetésbe fulladt, mert megrázkódtunk. Nagyon béna, de azért szeretem. Az úton hol sírtam, hol nevettem. Semmi nem töltötte be az űrt, amit Harry hagyott maga után. Hazaérve ledobtam a suli cuccom, és bevetődtem az ágyamba. Ben telefonált anyunak, anya pedig rohant haza a munkából, mert ki nem állhatja, ha van valami bajom, ilyenkor mindig hoz valami csokit. Ezt tette most is, halkan kopogtatott, majd bedugta a fejét az ajtón.

- Kicsim! Hoztam neked valakit!

-Igen?

Egy kiskutyát tartott a kezében. Boston Terrier, az álmaim kutyája.

- Mi legyen a neve? – érdeklődve nézett rám, én megvontam vállam, mire eszembe ötlött egy név.

- Döme! Határozottan Dömés feje van. Annyira köszönöm Anyu! – öleltem meg, amit ő erősen viszonzott.

- Remélem benne megtalálod a boldogságot. – adott egy puszit a homlokomra, majd kisétált az ajtón.

-Szóval, szia Döme, én Mo vagyok. – beszéltem az apró kis lényhez az ölembe, aki érdeklődően nézett, csillogó barna szemeivel. Az orromat odadugtam az övéhez, mire kinyújtotta a nyelvét, és végignyalta az arcom.  Kellemes érzésnek nem mondhattam, mert ki szereti, ha tiszta nyál az arca?  Dömét a kezemben tartva rohantam a ládikámhoz, amiben a zsebpénzemet tartottam, amit nem költöttem el. Kivettem belőle egy marékkal, majd lerohantam. Egy hang azt súgta, hogy pórázt kell vennem, és hasonló apróságokat. Nem lehet nyakörv nélkül. Felkaptam a félig kikötött Vansemet, és kiléptem az ajtón. Az utcán sétáltam, még mindig a kezemben tartva azt a kis ártatlan lelket, mikor megláttam Harryt. Hajába túrt, és szövetkabátját erősen fújta a szellő. Úgy haladt el mellettem, hogy a vállát nekem vágta.

- Nem én csaltalak meg, te állat! Nézz már magad elé.

- Mo! Sajnálom, nem figyeltem.

- Mintha annyira érdekelne téged minden.

- Igen is érdekelsz. – fogta volna meg a kezem, mikor észrevette a kisállatot a kezemben. – De aranyos.

- Igen, nem úgy mint Te.

- Kérlek, Mo ne csináld ezt. Tudom, hogy nagyon rossz, amit tettem, de hiányzik a szex, és ő pont egy olyan lány, akit bárki megfektet.

- Úristen Harry. Ennél nagyobb ökörséget. Képes voltál így megalázni?  Ha annyira érdekeltelek volna, képes lettél volna velem leülni, és megbeszélni. Bármikor odaadtam volna neked magam, csak tudni akartam, hogy nem a szexre mész. De úgy látszik igen.

-Nem, nem arra megyek. Mo. Én szeretlek.

- Akkor miért nem bizonyítod? Azt hiszed, hogy a karjaidba hullok? Felejtsd el. – sétáltam el, és nem néztem vissza, pedig őt éreztem a megváltásnak. De ha akar, úgyis megkeres. Az állatbolt felé sétálva tűnődtem a dolgokon, és úgy gondolom, ha szeretne, nem tette volna azt reggel, amit tett. A gondolataimat egy idős férfi zavarta meg, aki a vállával meglökött, és erősen anyázott, de minden szó nélkül simogattam a kézben tartott állatom, majd beléptem a kereskedésbe. Óriási volt, és mindenféle dolgok voltak. Vettem Dömének egy hámot, kis edénykét, jutalomfalatokat, meg egy rágókát. Fizettem, majd kiérve a boltból rátettem a hámot, és így sétáltunk hazáig. A köveket rugdostam, ő pedig játszott velük, amíg haladtunk előre. A szél erősen kezdett fújni, én pedig fáztam. Erősen gondolkodtam azon, hogy magántanuló leszek, és hazaérve fel is fogom vetni az ötletet Anyuéknak. Ahogy beértem az ajtón, Harry látványa fogadott, és az, ahogy egy jegeszacskót tart a szeménél, Anya pedig simogatta a vállát.

- Mi történt itt?

- Ben neki ugrott Harrynek…- mondta anya sajnálkozóan, ami még az arcáról is lesütött.

- Úristen! Harry, jól vagy? Mentem oda hozzá, hogy jó erősen magamhoz öleljem, de a reggeli kép villant be a fejembe, és egyszerűen nem bírtam megtenni. –Harry, beszélhetnénk négy szem közt?

-Igen. - jött a gyors válasz. Letettem Dömét, és megindultam a szobám felé, Harry pedig utánam. Erősen bevágtam magunk mögött az ajtót, és nekitámadtam Harrynek.

- Miért kell mindent elcseszned? Miért?

- Mo, én szeretlek…

- De akkor is? Mit keresel itt már megint?

- Én csak..

-Semmi csak! Haragszom rád.

- Valahogy meg tudnál bocsátani?

- Ha igen, ahhoz nagyon sok idő kellene. Meg amúgy is, ott van neked az a szép szőke lány, ő nem jó neked?

- Nem, nekem te vagy a minden. 

7.fejezet

-Várj meg itt, mindjárt jövök, ne menj sehova! –szólított fel, majd a kocsijához rohant. Hosszasan csak törökülésben néztem, amíg matat a kocsi csomagtartójában. Tépkedtem a már amúgy is rövid fűszálákat. Amint felpillantottam, már intett hogy menjek oda, és már rohantam is. Két fadeszkát tett le a kocsi mellé, felemelt, rátett a kocsi csomagtartójára, és megcsókolt.

- Most megtanulsz longboardozni, ezt csinálja itt mindenki. Kár, hogy csak most jutott eszembe. – suttogta a fülembe.

- De én semmilyen deszkára nem tudok ráállni.            

- Nem baj, majd segítek. – megfogott egy fejkendőt, és a fejére tette, ingét kissé kigombolta, majd megmutatta, hogy kell. Elállt a szavam, és biztosítottam róla, hogy ez nekem nem fog menni. Felinvitált a deszkára, igazgatta a lábaim, majd erősen megszorította a kezem, és elkezdett húzni. Egészen addig élveztem, amíg Harry fel nem bukott, és el nem esett. Nekem sem kellett több, szépen ráborultam, és hosszasan nevettünk. A könnyem is folyt már, a hasam pedig égetett, mintha ezer felülést csináltam volna. A harmadik próbálkozásom sikeres volt, egyenes úton sikerült menjek. Közel gurultam Harryvel, aki egyre csak gyorsított.

- Egy állat vagy Styles! –ordítottam utána, mire ő hirtelen megállt, és visszafordult hozzám.

- Azt hiszem elég mára, menjünk haza! Holnap suli. Rendben?

- Rendben. – adtam neki egy puszit, majd beszálltam a kocsiba, és a naplementében száguldoztunk. Leparkolt, és kért, hogy másszak át a hátsó ülésre. Jó kislányként engedelmeskedtem, és a kéziféket kicsit megrúgva hátramásztam. Bár fogalmam sem volt mit akar, megtettem. Oly hirtelen szerettem meg. Nem akarom elveszíteni apróságok miatt. A pillangók pedig csak repkedtek a gyomromban szokásuk szerint. Leültem, majd Harry óvatosan maga alá fordított, és rám mászott, a lábam között pihentette le csípőjét, és óvatosan mellkasát az enyémhez nyomta. Ajkait az enyémnek nyomta, és csípőjét fel-le mozgatta. Apró nyögés hagyta el a ajkaim, Harry pedig ezt kihasználva átdugta a nyelvét a számba, megtalálva az enyémet. Csókunkba belemosolygott, majd benyúlt a pólóm alá, és lágyan simogatta az oldalam. Keze egyre inkább haladt fölfelé, így én is megbátorodtam benyúlni az inge alá. Megszorítottam az oldalát, amitől nyögések hagyták el a száját, és egyre inkább éreztem dudorodó testrészét. Lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el? –Szent isten Mo! Te nem is akarod az egészet. – kelt fel az ülésről, és kezébe temette az arcát. –Figyelj Harry, akarom, de nem itt, nem a kocsid hátsó ülésén. Ha megtenném, egy szobába tenném meg, ami teli van gyertyákkal. De nem itt, és nem most. Anya biztosan aggódik- nyugtattam meg. –Annyira sajnálom! – mászott volna előre, de egy gyengéd mozdulattal visszarántottam az ülésre. Beültem az ölébe, és szembe fordultam vele.

- Figyelj Harry. Ha úgy érzem, hogy eljött a pillanat, akkor megígérem, hogy adok egy jelet, amiről tudni fogod, hogy eljött az idő, de…- karoltam át a nyakát, és fürtjeivel játszottam. –Még nincs itt az idő, amire vágysz, ugye?- fejezte be a mondatom, amire bólintottam, majd adtam egy puszit a homlokára. Gyengéden megölelt, és enyhe szipogást hallottam, amiből arra következtettem, hogy sír. Simogattam a fejét, a hátát, hogy ne aggódjon. Könnyek szöktek a szemembe. Senkit nem láttam sírni. Főleg nem fiút, és főleg nem egy ilyen erős kisugárzásút. –Harry, kérlek, nézz rám. Óvatosan emelte fel a fejét, szemei vörösek voltak, és az aggódás kiült az arcára. Szemei alól a könnyeket törölgettem, amire ő elmosolyodott, és egy apró puszit nyomott a számra. –Mo, kérlek, induljunk. Bólintottam, majd átmásztam az anyósülésre, és az utat teljes némaságban töltöttük. A házunkhoz érve szorosan megölelt, majd bekísért a házba, és mint egy kulcscsomót leadott anyunak. Megcsókolt, majd nagy léptekkel távozott a házunkból, becsapva maga mögött az ajtót. Anya nem kérdezett semmit, csak a kezembe nyomta a tejet, és a sütit, és már rohantam is fel. A szobámba érve leültem a notebookom elé, és ráérősen szörfölni kezdtem. A facebook chat már villogott, Emily írt, a szomszéd lány. Egész kedves, bírom. Őrületes képeket linkelt, amik teljesen viccesek voltak. A telefonomon megszólalt az I Don’t Care, és kicsit késleltetve vettem fel.

-Szia Harry! – mosolyogtam a túloldalon lévő embernek.

-Szia Mo! Csak azért hívtalak, hogy tudjam, minden oké?

-Persze. Semmi baj nincs.

- Rendben, akkor majd reggel, szia!

Még le se tettem a telefont, már ki is nyomta. De nem is érdekelt, már rohantam is a gép elé Emilyhez, aki elkérte a skype nevem, és már indította is a hívást. Elvoltunk, mint a befőtt, és mintha ezer éve ismerném. Elköszönt, dobott egy puszit a kamerába, és már offline is volt. Utána már nem sokáig neteztem, mert teljesen kimerültem, így bevágódtam az ágyba, és rögtön álomba is merültem.

A reggeli kelés nem volt kellemes, mert olyan kialvatlanul ébredtem fel, mint akit fejbe vertek. Lassan mentem el a fürdőig, és kezdetét vette a készülődés. Smink, fogmosás, öltözés. Sötétbe öltöztem, egyedül a pulcsimba volt fehér, meg a Vansem piros, de amúgy semmi más. A hajam pedig kiengedve volt, minden extra nélkül. Mivel ma bátyám visz be, így hamar elindultunk. Őrült hangosan dübörgött a zene, én pedig tomboltam a kocsiban rá. Csak ez sajnos hamar véget ért, mert elérkeztünk a sulihoz. Lassan kiszálltam, majd a pékség felé vettem az irányt, ahol megpillantottam Harryt háttal. Gyorsabban kezdtem menni, de rájöttem, hogy nem kellett volna. Egy másik lány volt a karjai közt, akivel bőszen csókolózott.