6.fejezet

Reggel a sercegő bacon illatára, és hangjára keltem fel. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, majd ráérősen kivánszorogtam az ágy szélére. Harry sehol nem volt, ami számomra már nem meglepő, hogy eltűnik, és néha felbukkan. Kimentem a fürdőbe, felkötöttem a hajam, lemostam a sminkem, fogat mostam, majd a konyha felé vettem az irányt. Csak úgy, bugyiban, és pólóban. A tűzhely előtt a göndör hajú állt, és figyelte a serpenyőben sülő ételt. Halkan kezdtem osonni, majd hátulról átöleltem, amitől egy kicsit megborzongott. Szembefordult velem, átkarolta a derekam, majd egy ’jó reggelt’ csókkal köszöntött. A szeme csillogott, mint ezer csillag az égen, mikor rám nézett. Ugyanúgy érezhet, mint én. Kiszedte a tojást, és a bacont, majd egy szív alakú pirítóst rakott a tányéromra. Nagyon édes gesztus. Egy szál boxerben állt előttem, és a könyökére támaszkodva mosolyogva nézte, ahogy eszek.

-Te nem eszel? - kérdeztem.

-Én már ettem.

Idegesített, hogy az elégedett mosoly a szájára rajzolódik, és vigyorog. Nem tudom mi járhatott a fejében, de tényleg nagyon idegesített. A szüleim szobájából óriási horkolások szűrődtek át, amik engem is megmosolyogtattak, de egy cseppet sem vonták el a figyelmem Harry kidolgozott testéről, és tetoválásairól. Vonzó volt, nagyon is. Amint befejeztem a reggelim, beraktam a mosogatógépbe a tányért, és megöleltem. Teste forró volt ahogy az enyémhez ért. A testünk összetapadt, az orra az enyémhez ért, majd a száját az enyémhez tapasztotta. Az alsó ajkamat megharapta, hogy bejutást nyerjen a nyelvének. A teste lassan már égetett, és annál erősebben fogott. Felemelt, és a derekán összekulcsoltam a lábam. Már ismerte a járást nálunk, és úgy viselkedett, mint aki otthon lenne. Óvatos léptekkel felvitt a lépcsőn, amíg én a nyakába kapaszkodva nevettem. Kinyitotta az ajtómat, majd bedobott az ágyba. Mellém feküdt, és lágyan simogatta az arcomat.

-Voltál már fiúval? – tette fel a kínos kérdést, amire nem számítottam. Lehunytam a szemem, és a hátamra fordulva csavargattam a hajam végét. A kezét a derekam mellé tette, majd fölém hajolt. –Szóval nem..Figyelj Mo, én várok rád ameddig csak kell.

-Tényleg? – böktem oda válaszul, amire csak mosolyogva bólintott. A gondolatok a fejemben cikáztak, hogy most mi is történt, de Harry pontosan tudta mi van a fejemben, és nem zaklatta fel, hogy zavarba jöttem.

-Hozok neked valamit inni, fehér vagy mint a plafonod. – nevetett fel, és adott egy csókot, majd a szobám ajtaját behúzva tűnt el. Vártam, hogy visszajöjjön. Három pohár üdítővel jött fel, mert nem tudta eldönteni mit hozzon. Végül a kóla mellett döntöttem, majd egyszerre megittam az egészet. Anya bekopogtatott a szobámba, hogy köszöntsön minket, majd egyből ki is ment, hogy ne zavarjon minket. Harry feldobta az ötletet, hogy menjünk valamerre. A kocsikázás mellett döntöttünk, és lassan elkezdtünk készülődni,ami Harry mellett igazán nehéz volt, mert mikor állította a haját, meglökte a kezemet, és a szempillaspirál pedig egy csíkot hagyott az arcomon.  Mikor már nagy nehezen elkészültünk, elköszöntem anyutól, és bevágtam magunk mögött az ajtót. Már nyitotta volna kocsi ajtót, de egy kedves gesztussal arrébb löktem a kezét, hogy hagyja. Megvonta a vállát, és átment a másik oldalra. Egy erdős helyen mentünk át, ami teljesen letisztult volt. Egy árva lélek sem közelítette meg. Hegyek vettek körül minket. Lehúztam a kocsi ablakot, és a friss levegő csak úgy beáramlott a kocsiba. Virágok, és a fű illata betöltötte az orromat.

-Kiszálljunk?-kérdezte.

-Igen. Nagyon szép itt.

Harry lezárta a kocsit, és egy tisztásra feküdtünk ki, és órákon át néztük a felhőket ahogy egyre csak távolodnak. Harry felordított, hogy –Nézd! Annak traktor formája van! Igen, tényleg traktor formája volt, és kiábrázolódott minden vonala. A kezét a fejem alatt tartotta, és lágyan simogatta a hajam. Kicsi becsuktam a szemem, mire Harry fölém került, és vadul megharapta az ajkamat, jelzésképp, hogy itt most nem aludhatok el. Persze eszem ágában sem volt. Megcsókolt, hosszasan, égtünk a vágytól. Akartam őt. Magamban akartam érezni, de még nem voltam kész rá. Még nem…. 

Köszönet!

Azt hiszem, köszönettel tartozom, amiért ilyen kedvesek vagytok velem, hogy feliratkoztatok, és hogy egyáltalán elolvassátok a blogomat. Ahogy közzétettem a „Rendszeres olvasók” modult, lett egyből 3, ami nekem oly nagy öröm, hogy megőrültem mikor megláttam. Talán az, hogy az első ténylegesen nem összecsapott munkám, meghozta a gyümölcsét. Nagyon sokat agyaltam a történeten, és úgy gondoltam, hogyha beleviszem kicsit a valóságot, akkor nem lesz sablonsztori. De az lett, ami engem nagyon bánt, ugyanis eredetit akartam alkotni. Nem láttam blogot, ahol a lány lelki problémákkal küszködik, és mégis ellátja őt a jóllét. Sajnálom, hogy sablon a történet, és nem eredeti, de így is tetszik nektek, ami teljesen meglep, és jó érzés fog el. Bele viszem az összes érzelmem, az összes álmom, ami talán egyszer megvalósul. Mindent megteszek azért, hogy tetsszen nektek, és hogy áttudjam adni azt, amit érzek. Remélem a blogolvasóim száma még bővül, és egy kis közösség jön ki közöttünk. Talán a legnagyobb köszönetet Sz.Esztinek mondhatom, aki mindig megmondta a frankót, és elmondta ha rosszul írok. Persze ilyen nem fordult elő. Egyszóval: Köszönök mindent nektek! 

5.fejezet

Bedőltünk az ágyba, megfogta a pólóm szélét, lassan kezdte felhúzni, mikor elkezdett csikizni, és borzalmas nevetésben törtem ki. Szegényt megrúgtam középen, amitől magzatpózba leborult rólam, és két kezével takarta a fájdalmas pontot. Terpeszbe tettem a lábam, átkarolva medencéjét, és apró puszikat nyomtam az arcára.

-Bocsáss meg! Nem direkt csináltam.

-Nem baj szépségem. – rám nézett, kisimította a hajam, ami eltakarta az arcom, közel húzott, és erőteljesen megcsókolt. Úgy nézett rám, mint ahogy még senki más. Mintha évek óta együtt lennénk, és feltételek nélkül szeretnénk egymást. –Nem akarom, hogy kettőnknek valaha is vége legyen – suttogta a fülembe, amitől erőteljesen megdobbant a szívem. Adam sosem mondott ilyeneket. De miért is gondolok rá, mikor életem leghelyesebb fiúja fekszik alattam, és szeretettel lát el? Ő az igazi? Elgondolkoztam, ezt ő észre is vette, mire megcsikizte a talpam, és leestem róla. Megfogtam az egyik párnát, és jó erősen hozzávágtam, majd rohantam a konyhába, nem tudom miért, csak rohantam, a nyomomban volt, és nevetett. A nevetésünktől zengett a ház. 

-Jól vagy kicsim? Ne hívjak orvost, hogy megnézzen? – nevetett fel anya.

-Nem köszi. Van valami nasi? 

-Nincs, de ha gondolod, adhatok pénzt, és elmehettek venni.

-Megköszönném -nyomtam egy puszit az arcára megöleltem, és a fülébe súgtam: szeretem. Enyhén elmosolyodott, kezembe nyomta a pénzt, és felmentünk felöltözni. Anya nem furcsállta, hogy bugyiban, és boxerban rohangálunk. Szerinte ez teljesen természetes egy 17 éves lánynál. Mindig is tolerált, és mellettem állt bármi is történt. Felöltöztünk, és a kocsi felé vettük az irányt. Mint egy úriember kinyitotta az anyósülés felöli ajtót, és beinvitált. Lehuppantam, és kinyújtottam a lábam. Olyan kényelmes volt a kocsi. Harry beszállt mellém, és megtaposta a gázt.

-Most tulajdonképpen hova is megyünk?

-Boltba.- válaszolta nevetve.

-Azt tudom.- nyújtottam el, mint egy óvodás.

-Nem messze van, kb. 5 perc még.

-Jójó. –combjára helyeztem a kezem, és éreztem, hogy izmai megfeszülnek, a pír pedig megjelenik az arcán. 

-Itt vagyunk –mondta zavartan.

-Rendben. – már nyitottam is a kocsi ajtaját, amivel szemben már Harry állt, és nem sok kellett ahhoz, hogy felbukjak. De óvó karjaiban találtam a helyem. Azt hiszem megmentett egy eleséstől. Betértünk a szupermarketbe, és a csipszek felé vettük az irányt. Nála is volt némi pénz, így mondta, hogy tartsam meg, mert a ma estét ő állja. Vettünk mirelit pizzát, kólát, és 2 somersbyt. Anya mindig mondja, hogyha iszok, szóljak. Így felhívtam, és azt mondta felőle oké, de otthon nyissuk ki. Azt hiszi hagyom hogy Harry igyon ha vezet. A pénztárhoz indultunk, ahol nagy volt a sor, még így este is. A fiatalok isznak, mennek bulizni, mi pedig romantikus estét tartunk. Tök jó. Nagyon boldog vagyok. Hosszú várakozás után sorra kerültünk, a fiatal pénztáros pedig érdekesen fürkészte Harryt. Ahogy ezt Ő észrevette, megcsókolt, amitől legörbült a lány szája, én pedig rámosolyogtam, mintha oly elégedett lennék azzal, hogy féltékeny. Bedobáltuk a „szajrét” a zacskóba, és mentünk a kocsihoz, ismét illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, bevágta a dolgokat a hátsó ülésre. Közel hajolt, megcsókolt, bekötötte magát, és indulhattunk is.

- Anyukád mit szólt hozzám? – tett fel egy nagyon eltérő kérdést.

- Azt mondta, hogy így még nem nézett rám senki. Kedvel téged.

- Ennek örülök. – Megtaposta a gázt, és hamarabb hazaértünk, mint terveztünk. 

- Megjöttünk! Ki süt pizzát?

- Majd én megsütöm, menjetek csak fel. Később kopogok. 

- Rendben. 

Levettük a cipőnket, a kabátunkat felakasztottuk, és már mentünk is fel. Harry már kapcsolta ki az övét, és tolta lejjebb a nadrágot, miközben komótosan haladt fel a lépcsőn. Persze, én meg cipeljem az üdítőt. Na mindegy. Ledobtam az innivalónkat a komódomra, és mikor vetkőztem volna le, Harry mondta, hogy majd Ő. Felemelt, a dereka köré fogtam a lábam, és egy hosszú csók közben letett az ágyra. Kezét a fejem mellett támasztotta, és apró puszit nyomott a fülem mögé. Kirázott a hideg, és talán belenyögtem. Nem voltam magamnál. Azok az ajakak, és az a test. Teljesen elkábít. Óvatosan közelítette a kezét a nadrágom széléhez, kicsit megsimítva a hasamat, amitől kuncogás tört ki belőlem. Halványan elmosolyodott, majd levette rólam a nadrágot. Ezután kijelentette, mint aki jól végezte a dolgát, hogy kész van, és összecsapta a tenyerét. Nagyon megnevettetett. Anya kopogott, és behozta nekünk a pizzát. Felültünk az ágyamra, és nekitámasztottuk a hátunkat a falnak, és benyomtuk a „P.S,: I love You” című filmet. Harry már megette a fél pizzát, amíg én még az első szelettel szenvedtem.

- Hogy te milyen lassan eszel. – csillant fel a szeme. 

- Ha nem tetszik nem nézed.

- Mi lenne, ha csinálnánk egy képet? Nincs veled képem. Kell egy kép. 

A szavakat követően letettem a pizza szeletem, és felemeltem a notebookom a földről, bekapcsoltam, majd megöleltem Harryt. – De. Előkaptam a telefonom, gyorsan elrohantam a villanyig, beállítottam az első kamerát, és már villant is a kép. Bedugtam az USB-t a gépbe, majd feltettem Facebookra ’with my love’ címmel. A ’lájkok’ már jöttek is, csomó kérdőjel amolyan ribiktől, és gondoltam megöli őket a féltékenység. Az egyik rám is írt, hogy szakadjak le a pasijáról, mire Harry válaszolta: ’ Szia, Harry vagyok, és nem a pasid’ . Elküldte, majd a lány le is lépett. Érdekes. Levágtam a gépet az ágymellé, majd Harryhez bújtam, aki viszonozta az ölelésem, és simogatta a hajam. Szemei csillogtak, mint ahogy még senki másé. Nagyon belészerettem, de nem fogom neki elmondani, félek, hogy megrémül, és lelép. A mellkasára döntöttem a fejem, és így néztük a filmet. Biztos, hogy párszor elaludtam, mert kis szösszenetekre keltem fel. Amint véget ért a film, Harry átkapcsolt a Comedy Centralra, és Family guyt néztünk. 

- Nagyon jó veled. Nem akarok elmenni mellőled. – suttogta, és a hüvelykujjával végigsimította az arccsontom, majd megemelte az állam, a száját az enyémnek tapasztva. Megharapta az alsó ajkam, és nyelve az enyémmel játszadozott. Belemosolyogtam, így nevetésben törtünk ki. 

-Jó éjt- mondta, majd erősen mellkasához szorította a hátam. –Neked is – suttogtam.

4.fejezet

A szobámban ücsörögtem a plafont kémlelve, mikor megszólalt az ’ I don’t care’.(Ezt állítottam be Harry csengőhangjának) Rögtön a fülemhez kaptam a készüléket, és bele is szóltam.

-Szia Harr.

-Szia Mo! Nézz ki az ablakon!

Lassan lépkedtem az ablakhoz, amihez egy kis fekvőhely is társult. Feltérdeltem, feltoltam az ablakot, és meglepődve néztem, hogy Harry egy csokor rózsával integet, kissé elvörösödött fejjel. Továbbra is tartottam a telefont, ám szavak nélkül, mikor Harry megszólalt:

-Kérlek, nyisd ki az ajtót!

Gyors léptekkel igazgattam a hajam, és futottam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, és Harry teljes magassága felém tornyosult. Kissé lehajolt, majd adott egy puszit, átkarolta a derekam. Lassú léptekkel ment hátrébb, hogy megszüntesse a kötelékeket közöttünk. Közben Ben hazaért, az ablakból figyeltem, ahogy eldobja a cigijét, és beletúr a hajába. Az ajtó kinyílt, ami telibe találta Harry hátát.

-Őőő, bocsi. – mondta Ben a nála két fejjel magasabb alaknak.

-Semmi baj, a nevem Harry.

-Helló, Ben.

Kezet ráztak, majd Ben a szobájába intette Harryt. Addig én szórakozottan leültem a kanapéra, és a telefonomat nyomkodtam.

*Harry szemszöge*

Mit akar tőlem ez a srác? Meghallgatom, majd Mo-val foglalkozok. Remélem nincs 5 percnél több.

-Szóval, Harry! Neked tetszik a húgom?

-Igen, miért?

-Csak mert teljesen elvarázsoltad. Remélem te nem az a fajta vagy, mint a focikapitányok, akik elveszik a lányok szüzességét, majd lelépnek.

-Nem, eszemben sincs ilyet tenni. Meg szeretném ismerni. Most pedig mennék, örültem a beszélgetésnek, de Moval szeretnék foglalkozni. Remélem nem haragszol.

-Dehogy is menj csak!

*Mo szemszöge*

Harry kilépett az ajtón a fejét jobbra-balra mozgatva, és nevetve beletúrt a hajába.

-Láthatnám a szobád, Mo?

-Igen, gyere utánam. Fogtam meg a kezét, és felcibáltam az emeletre. Leült az ágyra, majd én melléfeküdtem, ő is hátradőlt, és a hajamat piszkálta. Nagyon jól esett. Biztos elaludtam, mert mikor felkeltem, már sehol sem volt, és éjfélt ütött az óra. Mellettem volt egy levél, amiben ez állt: „Holnap ismételten nagy élményben lesz részed. xx, Harry.” Na már megint. Ő rendezi az életem. Bepakoltam, fogat mostam, tusoltam, majd lementem a konyhába tejért. Tettem bele egy csokis szívószálat, és már rohantam is fel, hogy megnézzem a facebookom. Talán 15 percet tölthettem ott, és már bújtam is vissza az ágyba, ahol nagyon jó meleg volt. Mint az Ő karjaiban lenni. Talán beleszerettem volna? Adamnél nem éreztem ezt. Biztos így van… Jött egy SMS Emilytől, a szomszédtól. „égve hagytad a villanyt a konyhában” írtam egy köszit, és lementem lekapcsolni a villanyt. Ismételten felmentem, és visszabújtam az ágyba. Bekapcsoltam a tv-t, valami romantikus film lehetett, mert általában az ilyeneken elalszok, ugyanis már reggel volt mire felkeltem. Harry mély hangja szólt lentről. Anyával beszélgetett. Lementem, nyomott a homlokomra egy puszit, majd belekezdett a mondandójába.

-Ma van a tehetségkutató a suliban, ezért nem kell bemenni. Mivel ezt évelején mondták, így nem tudhattál róla. Remélem, eljössz velem és megnézed.

-Persze. Csak adj egy percet.

-Óóó, délután lesz. Nem kell siess.

-Drágám, nézzetek meg egy filmet, sütök sütit.

-Jól van. Harry karját megszorítottam, és húztam magam után az emeletre. Bebújtunk az ágyba, és ő gyengéden átkarolt. Elaludtam a vállán, mert csak arra keltem fel, ahogy remeg a válla, és nevet valamin. (Egyébként tök édes nevetése van). Órák hosszát ülhettünk ott, mikor megszólalt az ébresztőm, amit azt jelentette, hogy öltöznöm kell. Kiválasztottam a ruhát, és kértem Harryt hogy menjen ki. Ő ezt meg is tette, és felöltöztem. Füstös szemek, csőnaci, Vans és ing. Lefutottam a lépcsőn, majd elköszöntem anyutól. Becsaptam magam mögött az ajtót, és  beültem Harry kocsijába.

- Emlékezetes estéd lesz angyalom. –kacsintott, majd beletaposott a gázba.

- Miért? Miért lenne az?

- Majd meglátod.

Az út többi része csendben telt, és zavartan mosolyogtunk egymásra.  A kezét a combomon tartotta, és egy-egy simításra megrezzentem, mire a gödröcskék megjelentek az arcán. Az épület előtt leparkolt, kiszálltunk, és az épületbe vettük az irányt. Mindenhol lufik, lámpások világítottak. Ugye ilyenkor már elég sötét van, úgyhogy nagyon szépen ki volt világítva az iskola. A tornateremből mindenki próbák hallatszódtak. Elmentünk a büfébe, Harry kifizette az inni- és enni valóm, majd betértünk a lelátóra. Az első hely mindig Harrynek van fenntartva, így nekem is elől volt helyem. Volt egy fiú, aki labdákat dobált, mint egy zsonglőr, a másik gólyalábon járt, a harmadik pedig énekelt.

  -Készülj fel, most jön a jó rész!

-Mi?

Ahogy ezt kimondtam a stúdiós a nevemet beleordította a mikrofonba:’ Most jöjjön fel Moréna Thompson – Demi lovato Skyscreaper számával’ . Ledöbbentem. Nem hittem el, hogy mi történik. Ilyen nem lehet, értetlenül néztem Harryre, ő csak vigyorgott, és megvonta a vállát. Felmentem a színpadra, ahol a mikrofon állt az állványon. Lefagytam, a reflektor engem hangsúlyozott ki, és majdnem sírva fakadtam, amikor ugyanis elindult a zene alap. Nincs menekvés. Megremegett hanggal kezdtem a dalt. A YouTube-on már mindenki látott. Nem kéne féljek… Csak énekeltem, szívből. Minden érzelem Harrynek szólt. Az összes amit akkor éreztem. Minden neki szólt.., Amikor elénekeltem, mindenki felállva tapsolt, Harry pedig a színpad szélén állt.

- Miért tetted ezt?

- Úgy éreztem nincs elég önbizalmad, hát most már van.

- Akkora szemét vagy! – öleltem meg, és fúrtam a vállába az orrom. Szorosan ölelt, mint ahogy még senki más. Még mindenki tapsolt, a fejem zúgott, azt sem tudtam hol vagyok. Sikerült észbe kapjak, felfogni ami az előbb történt, így megindultunk Harryvel a kocsihoz.  Az úton a kezét a combomon tartotta, és nem mozdította el. Bőre melegsége szinte égetett. Megkereste a kezemet, majd erősen összekulcsolta őket. A szívem megdobbant, a légzésem felgyorsult. Leparkolt a házunknál, és mikor köszöntem volna el, anya intett Harrynek a konyhából, hogy ő is jöjjön be. Hát be jött velem, mivel mást nem tehetett.

- Harry, töltsd nálunk az estét. - simogatta meg a vállát.

-Nem akarok zavarni!

- Igazán nem zavarsz. Menjetek fel, ha éhesek lennétek a kaja a hűtőben.

Ezúttal Harry vezetett a saját szobámhoz. A kabátját a fotelomba dobta, majd leült az ágyra, megütögette a helyet maga mellett, utalva arra, hogy üljek mellé. Közel hajolt, majd a fülembe súgta:

- Nincs egy pár számmal nagyobb pólód? Kezd idegesíteni az ing.

- De, mindjárt keresek. – majd azzal a mozdulattal hozzávágtam egy Ramones pólót.

- Azért kicsit kedvesebben szépségem. –mosolyodott el, majd levette a ruháit, boxerre vetkőzött. Teste napfény barnított volt, és gyönyörű. Kis csík vezetett a boxerjába, ami teljesen szexi volt. –Most te jössz! – nevetett fel. – Jól van, a mai cselekedeted után igazán megérdemelsz ennyit. De csak a hátamat láthatod – nyújtottam ki a nyelvem. A nadrágom sima ügy volt, azt még felé fordulva vettem le, de mikor a pólóm következett elfordultam, és megpróbáltam levenni. Tényleg csak próbáltam, mert óriási kezei a derekam köré fonódtak, és erősen szorítottak, nem engedtek el.  Orrával bújt a fülemhez, és halk levegőket vett. Bizsergés éreztem a hasamban, így felé fordultam. Az ajkunkat nem sok választotta el, amit ő egyből megtört, és az enyémnek nyomta őket. A pillangók megindultak, a lélegzetem gyorsult. Megharapta alsó ajkaim, hogy engedjek utat a nyelvének. Amint résre nyitottam a szám, egyből átdugta a nyelvét, és finoman érintette az enyéimhez. Érdekes kuncogást váltott ki belőlem, így a csókunk félbeszakadt. Megfogta a lábam, felemelt. Én pedig a derekán összekulcsoltam, és így tett le az ágyra. 

3.fejezet

Mit akar tőlem? Miért ilyen korán?Miért nyomul?Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, mint egy csomó szúnyog egy hűvös téli napon. Arra kaptam fel a fejem, hogy tiszta fogkrémes a pizsifölsőm, így rohantam a szobámba, és cseréltem le. Lerohantam a mosókonyhába, és bevágtam a szennyesbe. Rohantam Benhez, és leültem vele a kanapéra. Nagyo nemgerősödött a kapcsolatunk, mióta elköltöztünk. A lehető legjobb báty, akit kívánhatok magamnak. Törődik velem, de úgy mint ahogy még soha.

-Szóval Harrynek hívják, a sulidba jár, és egy pékségben dolgozik?

-Igen –vágtam rá. –Felemelte a szemöldökét, és érdekesen nézett.

-Mondott valamit ami megbántott, vagy esetleg érdekesnek találtad? Biztos tudok mondani valamit.

-Hát…Mondta hogy félrerak nekem egy kakaós csigát holnap reggel.

-Tényleg tetszhetsz neki… Én is biztos félretennék egy kiszemeltemnek.

-Hát nem tudom.

Az órára néztem, és feleszméltem hogy 10 óra. Felrohantam, benyomtam a notebookom, és megnéztem milyen óráim lesznek. Dupla ének az első. Imádom, és a tanár is jófej… Ahogy belétme a facebookomba, pezsgett az egész. Vagy harmincan ismerősnek jelöltek, Harry pedig üzenetet írt. Másolom:

Harry üzenete: Szia Mo! Nagyon örülök a találkozásunknak. Holnap reggel érni fog egy kis meglepetés. xx

Na ez mostmár no comment. Megőrülök… Bepakoltam a táskámba, és bezuhantam az ágyba.  A fejem Harry körül járt, és nem akartam abba hagyni.. A haja, a szeme… Azok a karok, maikkel visszarántott… Úristen!!!!Hol jár a fejem?

*Másnap reggel*

-Mo, kicsim! Ébresztő! Itt egy kis barátod, lent vár!

HARRY! Csak őt ne. Most ne. Nagyon gyors készülődésbe kezdtem, szempillaspirál, fogmosás, fésülködés,végül egy fekete répanadrág mellett döntöttem adidas magasszárú cipővel,és trikóval. A táskámba dobtam az Iphoneom, és már mentem is le.

-Szia Harry!

-Szia Mo! Örülök,hogy látlak!

-Drágáim, nekem mennem kell, érezzétek jól magatokat a suliban.

Ahogy anya ezeket a szavakata kimondta, Harry a falnak döntött, egy kezével támaszkodott a fejem mellett, és sármosan rám nézett, és közölte, hogy a fuvarom készen áll, majd adott egy puszit az arcomra, mire pírba állt az arcom, és szüntelenül vigyorogtam.Kimentünk, beszálltunk a kocsiba, aminek ugyanolyan jó illata volt, amilyen tegnap. Kényelmes volt, és tetszettek az ülések. Harry benyomta a ’ Fall Out Boy – I don’t care’-jét, és dobolt a kormányon. Nagyon gyorsan vezetett ,azt hittem belesüllyedek az ülésbe, de nagyon szexi volt ahogy a haját fújta a szellő ami korán reggel fújt.

-Szóval anyukád divattervező?- kérdezte

-Nem, újságíró. Miért?

-Csak mert… Jól öltözöl.

-Köszönöm. Ezt rólad is el lehet mondani.

Kiszálltunk, és rohantunk az énekterembe. Mivel fogalmam sem volt hogy hol van, ezért Harry karon ragadott, és erős futásba kezdett. Épp hogy beestünk, és a tanár kikelt magából.

-Gratulálok Harold, sikerülni fog magaddal rántani Morénát?

-Én…csak…- motyogtam az orrom alatt.

-Semmi csak! Emeli Sandé – Read all about it, duettben.

-De tanárúr! Morénának biztos förtelmes hangja van. – ordított Dan a hátső padból.

-Igazán kösz. – böktem oda válaszképp.

Belekezdtünk a dalba. „You've got the words to change a nation” kezdtem a dalba, és Harry folytatta: „But you're biting your tongue”… És ez így ment tovább. Mivel énektagozatos osztály, így muszáj maximálisan teljesíteni… Az osztály felállva tapsolt, a tanár pedig a könnyeit törölgette. Harry mélyen a szemembe nézett, és odasúgta: gyönyörű hangod van. Az orrát az enyémhez illesztette, és belfújt az arcomba. Csukott szemmel álltam előtte, megdermedtem. Harry hangja is épp oly csodálatos volt, mint a dalnak a szövege. A padomhoz vágtattam, és az osztállyal énekeltem a dalokat. Kicsöngettek, és az osztályfőnök keresett, hogy az utolsó két óra nem lesz megtartva, mert lebetegedett a magyar tanár. Mindenki ujjongott, és tervezték a délutáni programot. Nekem persze nem volt, mert barátaim sincsenek. Persze…Lefeleltetett a töri tanár, és az óra többi részében aludtam. Milyen jó üdvözlés, nem? Az óra végén a szünetben kértem Harryt hogy mutassa meg a büfét, de nem volt hajlandó. Azt mondta fölösleges itt vegyek kakaós csigát, mert fele olyan finom, mint a pékségben, majd odanyújtotta a kissé lapos csigát, amit félretett nekem.

-Köszönöm Harry! – nyomtam egy puszit az arcára, majd megöleltem. A derekamat simogatta. Kellemes érzés volt

-Igazán nincs mit, megígértem.

Szerettem vele lenni, úgyhogy hazavitt suli után és rákvörös fejjel bevágtam magam mögött az ajtót. Lerúgtam a cipőm, ledobtam a táskám, és felrohantam megnézni a facebookot. Mindenhol egy videó terjedt el, amin én és Harry énekelünk. Teljesen lesokkolt. Ennyi kommentet, ismerősfelkérést, és „lájkot” még sosem láttam egy helyen. Még a Diri is hozzászólt!!! Másolom:

John Smith: Igazán elnyerő páros. Gratulálok a videóhoz, és mivel ez jó pozitúrát mutat iskolánknak, nem kobozom el a mobiltelefont, amivel készült.

Nos igen, a mi igazgatónk…♥

                                                                         

2.fejezet

Hazamentünk, és mindenem eltűnt a szobámból. Üres volt az egész, mintha a szívem egy darabját kitépték volna. Az agyam kongott az ürességtől, semmire nem gondoltam. Egy hang sem zavart meg, a könnyeim pedig a szemembe szöktek, és lassan utat törtek maguknak. Zokogtam. Ben átkarolt, majd kért, hogy menjünk, mert sosem jutunk el Yorkshirebe. Beszálltunk, és fájdalmas szívvel intettem a szomszédoknak, akik könnyekkel küszködve integettek vissza. Ez az élet. Elrontom a régit, és kezdek egy újat. Mí meglepő. Anyáék ezt a döntést hozták, biztos jó helyre megyünk. Az úton végig Coldplay üvöltött a fülemben, és a Szent Johanna Gimit olvastam. Igazán jó könyv, megfogott Laura írása. Szerintem félúton elaludhattam, mert arra keltem fel, hogy Ban ébresztget.

-Hugi, kelj fel! Itt vagyunk! Nézd milyen gyönyörű!

Tényleg az volt. A ház mesésnek tűnt, a szám ‘O’ alakúra kerekedett, és elállt a szavam, próbáltam megszólalni, de egy hang nem akart utat törni a számon kívülre.Egy palota volt előttem, fehér, gyönyörű terasszal, és a tetőtéri szobája is volt. Izgatottan vártam hogy belépjünk. Óriási volt, de tényleg. Mintha egy maffiózó háza lett volna, akkora. Belűlről is káprázatos volt… Lent két szoba, egy fürdő, konyha, nappali. Apuék mondták, hogy enyém a tetőtéri. Felrohantam, és elakadt a szavam. Tágas volt, és kaptam saját fürdőt. A nootebookom is ott volt az asztalon. A bútorok teljesen másak, a régieket eladományozták. (Anyuék már csak ilyenek. Gazdag család, itt természetes az adakozás) Halmokban álltak a dobozok, amikhez a költöztetők nem nyúltak. Felnéztem skypera hátha írt valaki, de csak akkor pittyent, mikor felléptem. Jenny volt az. Másolom:

Jenny üzenete: szia, hol vagy? kifognak csapni!!!

Mo üzenete: szia. hát, ha érdeklődtél volna, tudnád hol vagyok. nem vagy igaz barátom…

Jenny üzenete: dehogy is nem! hol vagy?

Mo üzenete : Yorkshireben.

Jenny üzenete: Mit keresel te ott? :O

Mo üzenete: elköltöztünk. egy hétig korházban voltam.

Videóhívást indított, amit elfogadtam. Kérte, hogy mondjak el mindent, és nem voltam hajlandó. A hajam igazításakor meglátta a bekötött kezemet. Mostmár megkellett mutassam. Egyből offlinera váltott, és már nem is volt fent. Remek. Kitettem az összes poszterem a falra, és csináltam egy emlékfalat, ahova a kedvenc képeimet tettem ki.  Felakaszottam sorba az égősorom az ágy fölé, és háttal dőltem, miközben a Coldplay-The Scientist szólt halkan. Elaludhattam, mivel éjfélkor ébredtem fel. Elmentem lezuhanyozni, és lementem a konyhába. Gyakran fordul elő ilyen, hogy hamar elalszok, ezért anya hagyott egy üzenetet a konyhaasztalon, hogy a hűtőben van tej, és a pulton egy kis csokissüti. Felrohantam a szobámba, és bekapcosltam a tv-t, hátradőltem relaxálni, amikor csipogott a telefonom. SMS Adamtől. Látni akar, de elmondtam mi történt, és küldött valami érzelgős számot, amire csak annyit írtam: „Ezt elbasztad”. Lefeküdtem, és elaludtam.

Hétfő reggel, talán ez az, amit a világon mindennél jobban utálok. Új suli, új környezet. Vans cipőt húztam fel, csőnacival, és Ben amerikai focis pulcsijával. Bepakoltam egy füzetet, és a vállamra hajítottam, majd lebattyogtam a lépcsőn.  A termoszom ki volt készítve, Ben pedig egy öleléssel köszöntött. Ezekszerint ma ő visz el suliba. Teljesen menő kocsija van, és nekem is van egy robogóm, de szegényt kicsit lestrapált, így már fél éve nem használtam. Szép lesz, hogy már első nap dübörgő Audiból fogok kiszállni.

-Tudod, hogy egyáltalán hol vagyunk?

-Igen, mindjárt ott leszünk! – motyogta, miközben rágyújtott.

Befordultunk, és egy csomó diák sétált el mellettünk, majd egy nagyon magasra tornyusoló épületet pillantottam meg. „James Hole High School” felirattal. Elég elitnek tűnik. Kiszálltam a kocsiból, és megpillantottam egy pékséget. Gondoltam bemegyek, és veszek egy kakaós csigát, de akkora tömeg kerekedett, hogy megkérdeztem magamtól:”Ki van itt? Brad Pitt?” majd megláttam egy fiút, akinek édesen felvolt nyalva a haja. Göndör volt a haja, és óriási zöld szemei.:

-Szia, mit szeretnél?

-Szia, egy kakaós csigát..

Fizettem, és kifelé menet megpillantottam egy telefonszámot, ezzel a felirattal „ Hívj fel! Harry xx „ . Na persze, ki az a marha aki beveszi? Három lány odajött hozzám, és kérdezték mit mondott nekem Harry.

-Mit mondott neked?- kérdezte a szöszi.

-Köszönt.

-Hűűűűűűű- visították mind a hárman.

-Mi olyan érdekes? – kérdeztem felhúzott szemöldökökkel.

-Ő a suli legmenőbb fiúja, és ham ár köszön az nagyon jó.

Mi olyan érdekes ha köszön nekem egy fiú? Ezt nem hiszem el. Mivel új diák vagyok, ezért csak két órát kellett bentlegyek, mert mi már régen túlhaladtunk ezen az anyagon, és amúgy is háromasra állok mindenből, így hazaengedtek. Üzentem Bennek, hogy jöjjön értem, mert végeztem. 15 percbe telt, mire válaszolt,hogy ő viszont nem tud jönni, menjek haza egyedül. „A fenébe!’ ordítottam fel, és mivel néha rágyújtok, ezért mindig van nálam egy szál. A gyújtóm sem működik, ezért földhöz vágtam, elindultam volna hazafele, mikor valaki megfogta a karom, és kivette belőle a cigit, majd meggyújta betette a számba.

-Szia, Harry vagyok.

-Szia, tudom. Köszi a gyújtót.

-Nincs mit, egy ilyen lánynak bármit. Miért vagy ilyen ideges?

-Nem tudok sehogyan se hazajutni, mert fogalmam sincs mivel kell menjek, és hova. Nem ismerem még ezt a várost.

-Mondd hol laksz, elviszlek.

-Ő, köszi, nem akarok bajba keveredni.

-Pedig balhésnak tűnsz. Na gyere!

Pont olyan kocsija volt, mint Bennek, és még az illata is ugyanaz volt. Harry megkérdezte hogy mi a nevem, és én halkan válaszoltam. Elmosolyodott, és halkan kémlelte az utat.

-Ott a ház! Ott tegyél le légyszi!

Sikongattam, majd megköszöntam, és rohantam be a házba, bekapcsolva a nottebookom. Ismerősnek jelölés: Harry Styles. Hogy lehet ilyen gyors ez a gyerek? Hihetetlen. Már a telefonon is hívott valaki.

-Helló, itt Mo!

-Helló, itt meg Harry.

-Honnan tudod a számom?

-Facebook.

-Te most kiszúrtál magadnak?

-Nem, csak tetszel. – mondta rekedtes szexi hangon.

-Akkor se tapadj ennyire. – és berohantam a fürdőbe. A fejem mint a ráké, olyan volt.

-Reggel félre teszek neked egy kakaóscsigát! Puszi.

-Szia.

1.fejezet.

A csodás kis esetem nem sok jó útra vezetett, de nem baj. Legalább elköltözök abból a szemét párizsi iskola közeléből, és új életet kezdhetek. Lehet, hogy ez a napló fog segíteni elfeledni a múltam, és minden bajt, ami eddig baj volt. Talán majd 10-15 év múlva jót fogok nevetni a régi írásaimon.

Remélem Te vagy a hősöm kis könyv. Azt hiszem illendő elmesélnem az elmúlt egy hetemet, hogy megismerd a történetem. Reggel felkeltem, és már senki nem volt itthon, amikor észrevettem, hogy fél 7, a buszom pedig 45re van a közeli megállóban. Sietve rohantam ki az ajtón, a be sem kötött Vans cipőmben, amit tegnap este kaptam. Várjunk, elfelejtettem. A nevem Moréna Thomson, de inkább Mo, mert a nevemet gyűlölöm. Elköltöztem a szülővárosomból. Szóval. Rohantam, ahogy tudtam, hisz sosem késik a busz. Próbált előttem elmenni, de intettem, hogy álljon meg, és mivel apa ismeri ezt a buszsofőrt, ezért megállt nekem.

-Jó reggelt Mo!

- Neked is, köszi, hogy megálltál!

- Nincs mit. – mondta, és ezzel rohantam a busz végébe.

Levágódtam a leghátsó ülésekre, és betettem a fülhallgatót a fülembe, és belekortyoltam a capucchinomba, amit anya készített ki nekem. Ahogy a suli közelébe értünk, megkértem a buszsofőrt, hogy tegyen ki, mert semmi kedvem sétálni. Kitett, majd a többiek felé sétáltam.

-Sziasztok!

-Szia Mo, kész a matek házid? – kérdezte Daniel.

-Őőőő asszem. – és azzal a kezébe nyomtam, mert tudtam, hogy ő viszont semmi pénzért nem csinálná meg.

-Kösz Mo! – ölelt meg, és azzal a mozdulattal rohant be a suliba.

-Na! Itt a lúzer – köszöntött az egyik ’nagymenő’ , aki azt hiszi, hogy övé a világ.

-Tudod mit? Kapd be, és takarodj el a rohadt életemből, mert nem kérek belőled. Te vagy az egyetlen, akinek a véleménye érdekel. Én vagyok lúzer? Kapok valami menő dolgot Kanadából, és te már másnap ugyanolyat hordasz, mert azt hiszed, hogy tiéd a világ azzal, hogy ezekkel a ribancokkal lógsz.

-Mo állj le! – szólt Jenny a háttérből.

-Nem ezt most nem hagyom annyiba. –fordultam vissza Lawrenchez – és nem érdekel, hogy még jobban megutálsz, de egykor még én voltam a legjobb barátod, és te csak úgy elhagytál egy kis hírnévért, hogy esetlegesen jobb életed legyen, és bekerülhess a focicsapatba. Ahogy befejeztem a kis monológomat, a lányok, akik körülállták, egyből vigasztalni kezdték, majd Lawrence feltartott középső ujjal ment tovább. Hogy mennyire érdekelt? Semennyire. Aki elhagyja a barátságomat egy kis hírnévért, az engem nem zaklat fel. Elindultunk a suliba, és Mr.Martin leintett, hogy azonnal takarodjak az igazgatóiba az előző jelenetem miatt. Szuper.

-Moréna, hogy képzeled, hogy a focicsapat kapitányát leordítod?

-Elnézést, de..

-Nincs semmi de. Elzárás. Délután várlak. – és kitessékelt a kis papírral a kezemben.

Haladtam a fizika terem felé, és mint mindig, várhattam a csodálatos galacsinokat az osztályomtól, amikkel minden egyes órán megdobálnak. Csak Jenny áll mellettem mindenben, úgyhogy elegem van, hivatalosan is idegbajos lettem, és lelki beteg. Nem véletlen a pszichológus, aki egyébként tök rendes. Szóval, miután ki dupla tesiztem a belemet, és lefuttattak velünk 10 kört, kellőképpen jól jött a rajzóra, amit egyenesen imádok, de a tanár nem. Pedig ’áldott tehetségem van.’ Na persze. Ezt senki sem hiszi el. A perspektivikus ábrázolás egyszerű számomra a művészeti előzményeim miatt. Kaptam egy 5öst. Kicsengettek, és mehettem dupla olaszra, amit végig aludtam, mert már mindent tudok. Kezdtem éhes lenni, így elmentem a büfébe. Fellöktek, és a büfés semmit nem szólt. Egy lány megütött, mert bántottam Lawrencet. Elmentem a mosdóba, és a sírás határán leereszkedtem a földre, és kijött aminek már régóta ki kellett. Belépett Tina, és elkezdett ordítozni, én pedig csak a vérző orromat törölgettem egy zsepivel. Majd megindult bennem az adrenalin, és levágtam a kedvenc farmerdzsekim a földre, és nekiálltam Tinának, hogy mégis mit képzel magáról. Levegőt sem mert venni, és kirohant. Azt hiszem dühkezelésre is kéne mennem. Betelt a pohár. Ennél jobban még senki nem alázott meg. Rohantam az elzárásra, és az igazgató felhőkölt, hogy nekem miért ömlik a vér az orromból.

-Ömlik a vér az orrodból? Mi a fenét csináltál már megint Moréna? Nehogy igazgatóit kell adjak!

-Tudja igazgató úr, sajnálom, hogy maga nem annyira körültekintő, hogy észre vegye a problémákat. Engem minden nap elvernek, és magához mennek nyávogni, hogy őket én bántottam, és maga észre sem veszi mik történnek itt. Egy csomó diákja füvezik, és iszik, ami tiltott a diákok körében. Az, hogy maga engem annyira nem tisztel meg, hogy nem engem szid le, mert maga itt a góré, azt sajnálom. Ja! És közölni fogom a szüleimmel, hogy vonják meg a támogatást az iskolától, mert majd én elköltöm. Addig amíg engem folyamatosan elvernek, nem éri meg számomra adakozni.

-Mit képzelsz magadról? Hogy beszélhetsz így velem? Nézzél magadba, és a fegyelmi tárgyaláson találkozunk –fogta meg a karom, kidobva az iskolából.

A buszmegállóig futottam, ahol kitört belőlem a sírás, és kénytelen voltam felhívni anyut, hogy jöjjön értem. Szerintem 2 percbe se telt, és ott volt, mert sosem látott/hallott sírni. Elmeséltem neki mi történt, és azt hiszem megértett. Ő a legjobb ember a világon aki mindig megért, bármi is történjen. Kaptam egy sms-t amiben Adam szakított 1 év után. Hát nekem több sem kellett felrohantam a szobámba, és ami kézzel fogható volt, a falhoz vágva sírtam összetörve mindent. Kirohantam a fürdőbe, és megláttam apának a borotvapengéit a papírdobozban. A szobámig mély vágásokat ejtettem a kezemen, egészen addig, amíg zsibbadni kezdett. Nem éreztem semmit. Azt hittem vége, és soha többé nem kell semmit tennem, amíg hangokat nem hallottam. A kórházban keltem fel, és anyu sírva szorította az egyik kezem a másikat pedig a bátyám, miközben apa kirohant a kórteremből, a nővérek után kutatva.

-Anyu?

-Kicsim! Azt hittem elveszítünk – zokogta a könnyei közül.

A bátyám, aki egyébként Bennek hívnak,idegesen morzsolgatta a szemét. Azt hiszem elérzékenyült. Sosem láttam még ilyennek, de én csak pislogtam, és fogalmam sem volt mi történik. Így hát rákérdeztem.

-Anyu, mi történt?

-Egy hete ülök itt, és alszok itt melletted minden nap, hátha felkelsz.

            Szóval egy hete, és megmentettek. Az orvos bejött, és hálát adott az égnek, hogy végre felébredtem. Nagyon ismerős volt az arca, de nem tudtam ki is Ő. Kiderült, hogy a nagybátyám, akit soha nem ismertem. Eléggé idős volt, és valószínű, hogy már ő is eléggé aggódott mivoltomért. Olyasmit mondott, hogy holnap hazamehetek, de még pihennem kell. Jenny nem érdeklődött értem egész héten, és elkönyveltem, hogy soha többet nem érdekel. Anya megtudott mindent, beszélt az igazgatóval, és kiírattak. Költözünk Yorkshire-be…