4.fejezet

A szobámban ücsörögtem a plafont kémlelve, mikor megszólalt az ’ I don’t care’.(Ezt állítottam be Harry csengőhangjának) Rögtön a fülemhez kaptam a készüléket, és bele is szóltam.

-Szia Harr.

-Szia Mo! Nézz ki az ablakon!

Lassan lépkedtem az ablakhoz, amihez egy kis fekvőhely is társult. Feltérdeltem, feltoltam az ablakot, és meglepődve néztem, hogy Harry egy csokor rózsával integet, kissé elvörösödött fejjel. Továbbra is tartottam a telefont, ám szavak nélkül, mikor Harry megszólalt:

-Kérlek, nyisd ki az ajtót!

Gyors léptekkel igazgattam a hajam, és futottam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, és Harry teljes magassága felém tornyosult. Kissé lehajolt, majd adott egy puszit, átkarolta a derekam. Lassú léptekkel ment hátrébb, hogy megszüntesse a kötelékeket közöttünk. Közben Ben hazaért, az ablakból figyeltem, ahogy eldobja a cigijét, és beletúr a hajába. Az ajtó kinyílt, ami telibe találta Harry hátát.

-Őőő, bocsi. – mondta Ben a nála két fejjel magasabb alaknak.

-Semmi baj, a nevem Harry.

-Helló, Ben.

Kezet ráztak, majd Ben a szobájába intette Harryt. Addig én szórakozottan leültem a kanapéra, és a telefonomat nyomkodtam.

*Harry szemszöge*

Mit akar tőlem ez a srác? Meghallgatom, majd Mo-val foglalkozok. Remélem nincs 5 percnél több.

-Szóval, Harry! Neked tetszik a húgom?

-Igen, miért?

-Csak mert teljesen elvarázsoltad. Remélem te nem az a fajta vagy, mint a focikapitányok, akik elveszik a lányok szüzességét, majd lelépnek.

-Nem, eszemben sincs ilyet tenni. Meg szeretném ismerni. Most pedig mennék, örültem a beszélgetésnek, de Moval szeretnék foglalkozni. Remélem nem haragszol.

-Dehogy is menj csak!

*Mo szemszöge*

Harry kilépett az ajtón a fejét jobbra-balra mozgatva, és nevetve beletúrt a hajába.

-Láthatnám a szobád, Mo?

-Igen, gyere utánam. Fogtam meg a kezét, és felcibáltam az emeletre. Leült az ágyra, majd én melléfeküdtem, ő is hátradőlt, és a hajamat piszkálta. Nagyon jól esett. Biztos elaludtam, mert mikor felkeltem, már sehol sem volt, és éjfélt ütött az óra. Mellettem volt egy levél, amiben ez állt: „Holnap ismételten nagy élményben lesz részed. xx, Harry.” Na már megint. Ő rendezi az életem. Bepakoltam, fogat mostam, tusoltam, majd lementem a konyhába tejért. Tettem bele egy csokis szívószálat, és már rohantam is fel, hogy megnézzem a facebookom. Talán 15 percet tölthettem ott, és már bújtam is vissza az ágyba, ahol nagyon jó meleg volt. Mint az Ő karjaiban lenni. Talán beleszerettem volna? Adamnél nem éreztem ezt. Biztos így van… Jött egy SMS Emilytől, a szomszédtól. „égve hagytad a villanyt a konyhában” írtam egy köszit, és lementem lekapcsolni a villanyt. Ismételten felmentem, és visszabújtam az ágyba. Bekapcsoltam a tv-t, valami romantikus film lehetett, mert általában az ilyeneken elalszok, ugyanis már reggel volt mire felkeltem. Harry mély hangja szólt lentről. Anyával beszélgetett. Lementem, nyomott a homlokomra egy puszit, majd belekezdett a mondandójába.

-Ma van a tehetségkutató a suliban, ezért nem kell bemenni. Mivel ezt évelején mondták, így nem tudhattál róla. Remélem, eljössz velem és megnézed.

-Persze. Csak adj egy percet.

-Óóó, délután lesz. Nem kell siess.

-Drágám, nézzetek meg egy filmet, sütök sütit.

-Jól van. Harry karját megszorítottam, és húztam magam után az emeletre. Bebújtunk az ágyba, és ő gyengéden átkarolt. Elaludtam a vállán, mert csak arra keltem fel, ahogy remeg a válla, és nevet valamin. (Egyébként tök édes nevetése van). Órák hosszát ülhettünk ott, mikor megszólalt az ébresztőm, amit azt jelentette, hogy öltöznöm kell. Kiválasztottam a ruhát, és kértem Harryt hogy menjen ki. Ő ezt meg is tette, és felöltöztem. Füstös szemek, csőnaci, Vans és ing. Lefutottam a lépcsőn, majd elköszöntem anyutól. Becsaptam magam mögött az ajtót, és  beültem Harry kocsijába.

- Emlékezetes estéd lesz angyalom. –kacsintott, majd beletaposott a gázba.

- Miért? Miért lenne az?

- Majd meglátod.

Az út többi része csendben telt, és zavartan mosolyogtunk egymásra.  A kezét a combomon tartotta, és egy-egy simításra megrezzentem, mire a gödröcskék megjelentek az arcán. Az épület előtt leparkolt, kiszálltunk, és az épületbe vettük az irányt. Mindenhol lufik, lámpások világítottak. Ugye ilyenkor már elég sötét van, úgyhogy nagyon szépen ki volt világítva az iskola. A tornateremből mindenki próbák hallatszódtak. Elmentünk a büfébe, Harry kifizette az inni- és enni valóm, majd betértünk a lelátóra. Az első hely mindig Harrynek van fenntartva, így nekem is elől volt helyem. Volt egy fiú, aki labdákat dobált, mint egy zsonglőr, a másik gólyalábon járt, a harmadik pedig énekelt.

  -Készülj fel, most jön a jó rész!

-Mi?

Ahogy ezt kimondtam a stúdiós a nevemet beleordította a mikrofonba:’ Most jöjjön fel Moréna Thompson – Demi lovato Skyscreaper számával’ . Ledöbbentem. Nem hittem el, hogy mi történik. Ilyen nem lehet, értetlenül néztem Harryre, ő csak vigyorgott, és megvonta a vállát. Felmentem a színpadra, ahol a mikrofon állt az állványon. Lefagytam, a reflektor engem hangsúlyozott ki, és majdnem sírva fakadtam, amikor ugyanis elindult a zene alap. Nincs menekvés. Megremegett hanggal kezdtem a dalt. A YouTube-on már mindenki látott. Nem kéne féljek… Csak énekeltem, szívből. Minden érzelem Harrynek szólt. Az összes amit akkor éreztem. Minden neki szólt.., Amikor elénekeltem, mindenki felállva tapsolt, Harry pedig a színpad szélén állt.

- Miért tetted ezt?

- Úgy éreztem nincs elég önbizalmad, hát most már van.

- Akkora szemét vagy! – öleltem meg, és fúrtam a vállába az orrom. Szorosan ölelt, mint ahogy még senki más. Még mindenki tapsolt, a fejem zúgott, azt sem tudtam hol vagyok. Sikerült észbe kapjak, felfogni ami az előbb történt, így megindultunk Harryvel a kocsihoz.  Az úton a kezét a combomon tartotta, és nem mozdította el. Bőre melegsége szinte égetett. Megkereste a kezemet, majd erősen összekulcsolta őket. A szívem megdobbant, a légzésem felgyorsult. Leparkolt a házunknál, és mikor köszöntem volna el, anya intett Harrynek a konyhából, hogy ő is jöjjön be. Hát be jött velem, mivel mást nem tehetett.

- Harry, töltsd nálunk az estét. - simogatta meg a vállát.

-Nem akarok zavarni!

- Igazán nem zavarsz. Menjetek fel, ha éhesek lennétek a kaja a hűtőben.

Ezúttal Harry vezetett a saját szobámhoz. A kabátját a fotelomba dobta, majd leült az ágyra, megütögette a helyet maga mellett, utalva arra, hogy üljek mellé. Közel hajolt, majd a fülembe súgta:

- Nincs egy pár számmal nagyobb pólód? Kezd idegesíteni az ing.

- De, mindjárt keresek. – majd azzal a mozdulattal hozzávágtam egy Ramones pólót.

- Azért kicsit kedvesebben szépségem. –mosolyodott el, majd levette a ruháit, boxerre vetkőzött. Teste napfény barnított volt, és gyönyörű. Kis csík vezetett a boxerjába, ami teljesen szexi volt. –Most te jössz! – nevetett fel. – Jól van, a mai cselekedeted után igazán megérdemelsz ennyit. De csak a hátamat láthatod – nyújtottam ki a nyelvem. A nadrágom sima ügy volt, azt még felé fordulva vettem le, de mikor a pólóm következett elfordultam, és megpróbáltam levenni. Tényleg csak próbáltam, mert óriási kezei a derekam köré fonódtak, és erősen szorítottak, nem engedtek el.  Orrával bújt a fülemhez, és halk levegőket vett. Bizsergés éreztem a hasamban, így felé fordultam. Az ajkunkat nem sok választotta el, amit ő egyből megtört, és az enyémnek nyomta őket. A pillangók megindultak, a lélegzetem gyorsult. Megharapta alsó ajkaim, hogy engedjek utat a nyelvének. Amint résre nyitottam a szám, egyből átdugta a nyelvét, és finoman érintette az enyéimhez. Érdekes kuncogást váltott ki belőlem, így a csókunk félbeszakadt. Megfogta a lábam, felemelt. Én pedig a derekán összekulcsoltam, és így tett le az ágyra.