2013. november 22., péntek

5.fejezet

Bedőltünk az ágyba, megfogta a pólóm szélét, lassan kezdte felhúzni, mikor elkezdett csikizni, és borzalmas nevetésben törtem ki. Szegényt megrúgtam középen, amitől magzatpózba leborult rólam, és két kezével takarta a fájdalmas pontot. Terpeszbe tettem a lábam, átkarolva medencéjét, és apró puszikat nyomtam az arcára.
-Bocsáss meg! Nem direkt csináltam.
-Nem baj szépségem. – rám nézett, kisimította a hajam, ami eltakarta az arcom, közel húzott, és erőteljesen megcsókolt. Úgy nézett rám, mint ahogy még senki más. Mintha évek óta együtt lennénk, és feltételek nélkül szeretnénk egymást. –Nem akarom, hogy kettőnknek valaha is vége legyen – suttogta a fülembe, amitől erőteljesen megdobbant a szívem. Adam sosem mondott ilyeneket. De miért is gondolok rá, mikor életem leghelyesebb fiúja fekszik alattam, és szeretettel lát el? Ő az igazi? Elgondolkoztam, ezt ő észre is vette, mire megcsikizte a talpam, és leestem róla. Megfogtam az egyik párnát, és jó erősen hozzávágtam, majd rohantam a konyhába, nem tudom miért, csak rohantam, a nyomomban volt, és nevetett. A nevetésünktől zengett a ház. 
-Jól vagy kicsim? Ne hívjak orvost, hogy megnézzen? – nevetett fel anya.
-Nem köszi. Van valami nasi? 
-Nincs, de ha gondolod, adhatok pénzt, és elmehettek venni.
-Megköszönném -nyomtam egy puszit az arcára megöleltem, és a fülébe súgtam: szeretem. Enyhén elmosolyodott, kezembe nyomta a pénzt, és felmentünk felöltözni. Anya nem furcsállta, hogy bugyiban, és boxerban rohangálunk. Szerinte ez teljesen természetes egy 17 éves lánynál. Mindig is tolerált, és mellettem állt bármi is történt. Felöltöztünk, és a kocsi felé vettük az irányt. Mint egy úriember kinyitotta az anyósülés felöli ajtót, és beinvitált. Lehuppantam, és kinyújtottam a lábam. Olyan kényelmes volt a kocsi. Harry beszállt mellém, és megtaposta a gázt.
-Most tulajdonképpen hova is megyünk?
-Boltba.- válaszolta nevetve.
-Azt tudom.- nyújtottam el, mint egy óvodás.
-Nem messze van, kb. 5 perc még.
-Jójó. –combjára helyeztem a kezem, és éreztem, hogy izmai megfeszülnek, a pír pedig megjelenik az arcán. 
-Itt vagyunk –mondta zavartan.
-Rendben. – már nyitottam is a kocsi ajtaját, amivel szemben már Harry állt, és nem sok kellett ahhoz, hogy felbukjak. De óvó karjaiban találtam a helyem. Azt hiszem megmentett egy eleséstől. Betértünk a szupermarketbe, és a csipszek felé vettük az irányt. Nála is volt némi pénz, így mondta, hogy tartsam meg, mert a ma estét ő állja. Vettünk mirelit pizzát, kólát, és 2 somersbyt. Anya mindig mondja, hogyha iszok, szóljak. Így felhívtam, és azt mondta felőle oké, de otthon nyissuk ki. Azt hiszi hagyom hogy Harry igyon ha vezet. A pénztárhoz indultunk, ahol nagy volt a sor, még így este is. A fiatalok isznak, mennek bulizni, mi pedig romantikus estét tartunk. Tök jó. Nagyon boldog vagyok. Hosszú várakozás után sorra kerültünk, a fiatal pénztáros pedig érdekesen fürkészte Harryt. Ahogy ezt Ő észrevette, megcsókolt, amitől legörbült a lány szája, én pedig rámosolyogtam, mintha oly elégedett lennék azzal, hogy féltékeny. Bedobáltuk a „szajrét” a zacskóba, és mentünk a kocsihoz, ismét illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, bevágta a dolgokat a hátsó ülésre. Közel hajolt, megcsókolt, bekötötte magát, és indulhattunk is.
- Anyukád mit szólt hozzám? – tett fel egy nagyon eltérő kérdést.
- Azt mondta, hogy így még nem nézett rám senki. Kedvel téged.
- Ennek örülök. – Megtaposta a gázt, és hamarabb hazaértünk, mint terveztünk. 
- Megjöttünk! Ki süt pizzát?
- Majd én megsütöm, menjetek csak fel. Később kopogok. 
- Rendben. 
Levettük a cipőnket, a kabátunkat felakasztottuk, és már mentünk is fel. Harry már kapcsolta ki az övét, és tolta lejjebb a nadrágot, miközben komótosan haladt fel a lépcsőn. Persze, én meg cipeljem az üdítőt. Na mindegy. Ledobtam az innivalónkat a komódomra, és mikor vetkőztem volna le, Harry mondta, hogy majd Ő. Felemelt, a dereka köré fogtam a lábam, és egy hosszú csók közben letett az ágyra. Kezét a fejem mellett támasztotta, és apró puszit nyomott a fülem mögé. Kirázott a hideg, és talán belenyögtem. Nem voltam magamnál. Azok az ajakak, és az a test. Teljesen elkábít. Óvatosan közelítette a kezét a nadrágom széléhez, kicsit megsimítva a hasamat, amitől kuncogás tört ki belőlem. Halványan elmosolyodott, majd levette rólam a nadrágot. Ezután kijelentette, mint aki jól végezte a dolgát, hogy kész van, és összecsapta a tenyerét. Nagyon megnevettetett. Anya kopogott, és behozta nekünk a pizzát. Felültünk az ágyamra, és nekitámasztottuk a hátunkat a falnak, és benyomtuk a „P.S,: I love You” című filmet. Harry már megette a fél pizzát, amíg én még az első szelettel szenvedtem.
- Hogy te milyen lassan eszel. – csillant fel a szeme. 
- Ha nem tetszik nem nézed.
- Mi lenne, ha csinálnánk egy képet? Nincs veled képem. Kell egy kép. 
A szavakat követően letettem a pizza szeletem, és felemeltem a notebookom a földről, bekapcsoltam, majd megöleltem Harryt. – De. Előkaptam a telefonom, gyorsan elrohantam a villanyig, beállítottam az első kamerát, és már villant is a kép. Bedugtam az USB-t a gépbe, majd feltettem Facebookra ’with my love’ címmel. A ’lájkok’ már jöttek is, csomó kérdőjel amolyan ribiktől, és gondoltam megöli őket a féltékenység. Az egyik rám is írt, hogy szakadjak le a pasijáról, mire Harry válaszolta: ’ Szia, Harry vagyok, és nem a pasid’ . Elküldte, majd a lány le is lépett. Érdekes. Levágtam a gépet az ágymellé, majd Harryhez bújtam, aki viszonozta az ölelésem, és simogatta a hajam. Szemei csillogtak, mint ahogy még senki másé. Nagyon belészerettem, de nem fogom neki elmondani, félek, hogy megrémül, és lelép. A mellkasára döntöttem a fejem, és így néztük a filmet. Biztos, hogy párszor elaludtam, mert kis szösszenetekre keltem fel. Amint véget ért a film, Harry átkapcsolt a Comedy Centralra, és Family guyt néztünk. 
- Nagyon jó veled. Nem akarok elmenni mellőled. – suttogta, és a hüvelykujjával végigsimította az arccsontom, majd megemelte az állam, a száját az enyémnek tapasztva. Megharapta az alsó ajkam, és nyelve az enyémmel játszadozott. Belemosolyogtam, így nevetésben törtünk ki. 
-Jó éjt- mondta, majd erősen mellkasához szorította a hátam. –Neked is – suttogtam.

3 megjegyzés:

  1. Jaaajj istenem annyira tetszik a blogod!!!!! Annyira jól írsz!:) Hihetetlen, milyen jól fogalmazol, és milyen fantáziád van!!:) Komolyan mondom, már az első fejezetnél mondtam magamban: "Ez biztos a kedvenceim között lesz!":))) Úgyhogy már nagyon várom a következő fejezetet!! :) Puszi! Szia!:)<3 xx

    VálaszTörlés
  2. Fuu hallod!! K*rvajól írsz!! Már várom a kövi fejit!:D Bye: Anna<3:)
    U.I.: Előző "komment"-elő (barátnőm) ajánlotta a blogod, azt mondta, hogy mindenképp olvassam el, mert nagyon jó.:) Hát igaza volt..:)

    VálaszTörlés
  3. Úristen! Nagyon szépen köszönöm. Nem kaptam még ehhez hasonló hozzászólást. Teljesen meghatottatok...Talán egy kicsit meg is könnyeztem a kommentjeiteket. Nagyon nagyon köszönöm nektek<3

    VálaszTörlés